A KERESZT
Nehéz az út,
a nap pörkölni kezd,
Alább száz kő
éle vág,
A hegyre föl-
vállán súlyos kereszt
Az Úr
roskadva megy tovább.
De itt a cél,
elérve Golgotha:
Az Úr meg fog
pihenni már? –
Ki súlyos
terhét fölvivé oda,
Jutalma ím:
kereszthalál.
De Ő magára
vette bűneink,
A büntetést
viselni kész.
A hulló vérre
Atyja rátekint:
Ez bűnt
eltörlő szenvedés!
Követni
vágyod Mestered s Urad?
Vedd föl te
is keresztedet,
Amerre Ő
járt, azt a szent utat,
E nélkül
járni nem lehet.
S ne csak
viseld, mit Jézus rád adott,
Keresztre add
önmagad,
A Golgotán,
ha „én”-ed már halott
Számodra
teljes üdv fakad.
A Golgotának
drága titka ez:
Nem érted
csak, helyetted is,
Míg bűnödért
bocsánatot szerez,
Ítélet ez
feletted is.
Onnan
felülről int feléd a cél,
Hogy szent
örömmel valljad ezt:
„Élek nem én,
mert bennem Krisztus él,
Győztes lett
rajtam a kereszt!”
Vargha
Gyuláné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése