ÍGY SZÉP ÉS
ÍGY JÓ
Én magam
mással sokszor összemértem:
élettel
életet,
erővel, erőt.
S annyiszor
láttam törpének és torznak
magamat a
másik előtt.
Láttam a
másik gazdag élte fáján
kivirágozni,
gyümölcsöt is hozni
végig se
vágyott vágyamat.
Végig se
akart akarat,
láttam,
hogyan tör a másik előtt
cél felé
utakat.
Hagytam a vágyat:
eltűnt, oda már.
Az akarást
is: rég volt… tova már.
De a
szívemben sajgott valami
és egy-két
sóhaj mindig fölszakadt.
Megint
találkoztam valakivel.
Az élete s az
életem
közt titkos,
észrevétlen szál húzódik.
Most egyszer
újra összemérhetem.
Milyen hasonló
és mennyire más.
Hogy tör a
célja felé
végig se
akart akarás.
Erős,
fiatalosan
vágyja,
megéli,
mindet eléri,
végig se
vágyott minden vágyamat.
Az út szabad.
A vágy
szabad.
A szárny
szabad.
Igen, most
összemértem magamat,
a voltom
vádolója mégse lettem.
A száz
lehetőségű út,
mely elmaradt
megettem,
virágosan,
világosan
elibém
szökkent úgy, ahogy megtettem.
Tövise újra
szúrt.
Mélysége újra
megborzongatott.
Újra
rámfeketült az éjjele.
Fényszomjasan
kerestem a napot.
Újra a
kereszthez ért
és újra
kétfele nyílt,
s én újra
választottam.
Aztán a másik
útra áttekintve
szóltam
békésen és szóltam nyugodtan:
Így szép és
így jó.
Ez így az én
utam, ki nem cserélném mással,
a könnyét
kacagással és hejehujázással,
a tövisét
virággal,
a
szegénységét Pazar gazdagsággal,
akármi
kinccsel…
Krisztus
rabságát, édes szabadságát,
földi
bilinccsel.
Így szép és
így jó!
Életfám tövén
csalódva
szisszent s elsurrant a kígyó.
Túrmezei
Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése