ÉLŐ
TÜKÖR
Lelkünket,
mint a fényt az este,
az
ég magához visszavonja.
Hanyatló
árnyék hull a rögre:
a
testünk porrá lesz a porba’.
Utánunk
másik nemzedék jön.
Mi
lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e
a rengetegben,
nyomunkat
hogyha szél befújja?
Én
nem tudom, de lelkemet, mint
élő
tükröt, a fénybe tartom,
hogy
ISTENÜNK örök derűjét
sugározza
fiúnkra arcom.
Kegyelme
százezernyi színét
szeretném
így tükrözni vissza.
Hadd
láthasson ő is az égig,
Míg
lelke ezt a fényt felissza!
Füle
Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése