Adj hálát a rosszért!
Testvér! hidd, sokszor kell a nyomorúság,
Csontjaidat tépő kínzó fájdalom.
Kell a kenyérgond, kell a csalódás.
Kellenek a tövisek az utadon.
Kellenek az eltemetett álmok.
Kell a meg nem értés; kell a ravatal,
Kell a halál árnyékának völgye,
Hol csak a jó Pásztor vesszeje vigasztal.
- Óh áldott fény, amelynél felismered.
Hogy utaidon a tövisek kellenek.
- Óh áldott perc, amelyben megfogod a kezet,
Amely be is kötöz, ha megsebez.
Áldott viharok, zúgó vad
szelek
Melyek közelébe kényszerítenek.
Csontjaidat tépő kínzó fájdalom.
Melyre csak Nála van gyógyír, nyugalom,
Adj hálát testvér a meghalt álmokért,
A kenyérgondért, a ravatalért,
Minden rosszért, mely Hozzá kergetett,
A keresztért, mely élted üdve lett.
(Balogh
Debóra füzetéből, Kolozsvár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése