A neheztelés doboza
Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot
adta a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt. Az elkövetkező héten
pedig minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, vagy akiket nem
szívlelnek, és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a dobozba egy
barackot. A barackra pedig tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a
hallgatóknak állandóan magukkal kellett cipelniük. Az otthonukba, az autójukba,
az órákra, még éjszaka is az ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején
a feladat, és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve
eszükbe ötlöttek, és tették bele a barackokat a dobozba.
Teltek múltak a napok, a hallgatók újabb és
újabb neveket írtak a listára. Olyan emberek neveit, akikkel naponta
találkoztak, olyan emberek neveit, akik megbocsáthatatlanul viselkedtek velük
szemben…
Azonban időközben feltűnt nekik, hogy a ládikó
egyre súlyosabbá válik. Ráadásul a hét elején a dobozba tett barackok kezdtek
ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva. Sőt, a rothadás
gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy a diákok
kötelesek voltak állandóan magukkal hordani a barackokkal teli dobozt. Nagyon
kellett arra is figyelniük, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az
étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt. Legfőképpen azért,
mert minden egyes hallgató neve és lakcíme, valamint a kísérlet témája rá volt
írva a dobozra.
Ráadásul, a karton dobozok is kezdtek
szétbomlani. Siralmas állapotba kerültek, egyre nehezebben cipelve a súlyos
terheiket.
A diákok gyorsan és világosan megértették a
leckét, amit a tanár ezzel a barackos-dobozos módszerrel magyarázott el nekik. Annak
a ládikónak az egyre növekvő súlya ugyanis, amit egy héten keresztül magukkal
cipeltek, a magunkkal cipelt lelki nehézségek súlyát képviseli akkor, amikor
gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban…
Gyakran azt hisszük, hogy kegyet gyakorolunk
másoknak, amikor megbocsájtunk nekik. A valóságban azonban ez a megbocsájtás a
legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése