Az idős ács utolsó háza
Az
idős ács egy szép napon úgy
döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a
kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre
értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával
tölthet.
– Valahogy majd csak elleszek – mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti
legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki
még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő,
és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az
elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése
volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki
magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
– Ez a Te házad – mondta. Ezt neked adom
ajándékba!
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár… Ha
tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így van ez sokunkkal. Építgetjük életünket
nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán
jön a hideg zuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a
házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, lehet, hogy egészen más
életet építenénk magunknak.
Tehát nincs visszaút…
Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap
kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj be a falba. Léceket illesztesz
egymáshoz, falakat húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: “Az élet
egy csináld magad vállalkozás”. Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma
döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd. Építkezz tehát okosan!
Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna
meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a
pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése