A bizonytalan mentőöv
E földi élet olyan, mint egy sodró ár, amelyben mindenki úszni kényszerül. A cél sokaknak "az ő kívánságuk partja" (Zsolt 107,30b). De a Krisztusban hívő számára acél Isten királyi uralma az Ő ígérete szerint, a biztos rév, ahová Ő vezérel" (Zsolt 107,30). Az úszás - életvitel - formája is más és más. A képen ábrázolt ember felfújt úszógumija a maga vallásos életmódja, amelyet ő a saját elgondolása szerint alakított ki, gondolván, hogy ez a legjobb. Ennek az életmódnak alapja és vezérlője a saját elgondolás és terv - és nem Isten Igéje és ígéretei. Ezért a cél mindig földi: vagyongyűjtés, szép ház, mindennel felszerelve, kényelem, bőség. Nem annyit gyűjt, amennyi feltétlenül szükséges, hanem a kelleténél többet. Isten hiába tanácsolja: "Hogyha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele, mert nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel" (Him 6,6-8). A vagyon e földi életben mindig tekintélyt szerez, tulajdonosának szava van. Aki ezért él, az a kereszt gyalázatát nem vállalja - túl nehéz neki, nincs rá sem önmegtagadó ereje, sem ideje. A farizeusok is így cselekedtek Izráel fiai között. Szerették az elől ülést, a lakomákon a főhelyet, és színből hosszan imádkoztak (Mk 12,39-40), de ugyanakkor megemésztették az özvegyek házát, erőszakkal is elvették azt.
S jön a törvény - a Tízparancsolat - s "kardorrú delfinként" átfúrja a saját cselekedetek mentőövét. Az levegővel telt hólyagnak bizonyul, amelynek "lelke" elszáll, és a vagyon, a pénz ólomsúlyként húz le a mélybe, a menthetetlen pusztulásba. Aki saját maga vallásos életmódjába veti bizodalmát, soha nem ér be Isten királyi uralmába.
Isten a bűnös számára valami jobbról gondoskodott. Ő maga "faragott" a golgotai
keresztből mentőövet, a kegyelem parafa-övét. Ez nem pukkad ki, ki sem szúrható, mert Krisztus Szelleme, és biztos partra visz. "Ez a valóság öve" (Ef 6,14), övezzétek körül vele derekaitokat, és ne gyűjtsetek magatoknak vagyont (Mt 6,19). Kezetek legyen szabad és kész az ég felé való összekulcsolásra (2Móz 17,11-13).
E földi élet olyan, mint egy sodró ár, amelyben mindenki úszni kényszerül. A cél sokaknak "az ő kívánságuk partja" (Zsolt 107,30b). De a Krisztusban hívő számára acél Isten királyi uralma az Ő ígérete szerint, a biztos rév, ahová Ő vezérel" (Zsolt 107,30). Az úszás - életvitel - formája is más és más. A képen ábrázolt ember felfújt úszógumija a maga vallásos életmódja, amelyet ő a saját elgondolása szerint alakított ki, gondolván, hogy ez a legjobb. Ennek az életmódnak alapja és vezérlője a saját elgondolás és terv - és nem Isten Igéje és ígéretei. Ezért a cél mindig földi: vagyongyűjtés, szép ház, mindennel felszerelve, kényelem, bőség. Nem annyit gyűjt, amennyi feltétlenül szükséges, hanem a kelleténél többet. Isten hiába tanácsolja: "Hogyha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele, mert nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel" (Him 6,6-8). A vagyon e földi életben mindig tekintélyt szerez, tulajdonosának szava van. Aki ezért él, az a kereszt gyalázatát nem vállalja - túl nehéz neki, nincs rá sem önmegtagadó ereje, sem ideje. A farizeusok is így cselekedtek Izráel fiai között. Szerették az elől ülést, a lakomákon a főhelyet, és színből hosszan imádkoztak (Mk 12,39-40), de ugyanakkor megemésztették az özvegyek házát, erőszakkal is elvették azt.
S jön a törvény - a Tízparancsolat - s "kardorrú delfinként" átfúrja a saját cselekedetek mentőövét. Az levegővel telt hólyagnak bizonyul, amelynek "lelke" elszáll, és a vagyon, a pénz ólomsúlyként húz le a mélybe, a menthetetlen pusztulásba. Aki saját maga vallásos életmódjába veti bizodalmát, soha nem ér be Isten királyi uralmába.
Isten a bűnös számára valami jobbról gondoskodott. Ő maga "faragott" a golgotai
keresztből mentőövet, a kegyelem parafa-övét. Ez nem pukkad ki, ki sem szúrható, mert Krisztus Szelleme, és biztos partra visz. "Ez a valóság öve" (Ef 6,14), övezzétek körül vele derekaitokat, és ne gyűjtsetek magatoknak vagyont (Mt 6,19). Kezetek legyen szabad és kész az ég felé való összekulcsolásra (2Móz 17,11-13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése