A belső ugyanaz marad!
Divatos dolog az idegességre hivatkozni. Ha elfogyott a türelmem, ha indulatos, goromba voltam, ha nem voltam tekintettel a másikra, kijelentem a végén; igen, ideges vagyok, ezért vagyok ilyen.
Lehet a környezetre is hivatkozni. Mert ilyenek az emberek körülöttem, nem szeretnek, félretolnak, megaláznak, ilyenek a körülményeim, azért vagyok olyan, amilyen vagyok. Nem én vagyok tulajdonképpen rossz, nem én vagyok a hibás, hanem a körülményeim, a körülöttem élő emberek.
Magam esetleg csak gyenge vagyok. Nem tudok ellenállni az engem érő különböző hatásoknak, nem tudok nemet mondani az alkoholnak, a társaságnak, gyenge vagyok.
Mikor az ember Isten törvényében, mint egy tükörben, megpillantja saját magát, akkor tulajdonképpen az látszik, mi van belül. Látható lesz, mi lakik az ember szívének a mélyén, ahonnan adott alkalommal egyszer csak feltartóztathatatlanul előtör a rosszindulat, a káröröm vagy a gorombaság. Nem gyenge vagyok, mert nem tudom megakadályozni, hogy a bennem lakozó bűn előtörjön, hanem bűnös vagyok, mert a bűn bennem lakik. "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg" (1 Jn 1,8). A képen az üvegben méreg van: A bűn zsoldja a halál. Hiába a címke cseréje, az üveg tartalma ugyanaz marad.
Jézus Krisztus azért jött és halt meg érettem, hogy megváltson a bűn átkától és megszabadítson a bennem lévő bűnös természettől. "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" - írja Pál apostol a galatabelieknek (2,20). Jézus Krisztus váltsághalála, az életemben nem a rossz megnyilvánulásokat fojtja el, hanem gyökeres megoldást ad, mert az Úr Jézus élete költözik belém.
Öncsalásunk helyett a reményteljes megoldás: "Ha megvalljuk bűnünket, hű és igaz Ő, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1,9).
Divatos dolog az idegességre hivatkozni. Ha elfogyott a türelmem, ha indulatos, goromba voltam, ha nem voltam tekintettel a másikra, kijelentem a végén; igen, ideges vagyok, ezért vagyok ilyen.
Lehet a környezetre is hivatkozni. Mert ilyenek az emberek körülöttem, nem szeretnek, félretolnak, megaláznak, ilyenek a körülményeim, azért vagyok olyan, amilyen vagyok. Nem én vagyok tulajdonképpen rossz, nem én vagyok a hibás, hanem a körülményeim, a körülöttem élő emberek.
Magam esetleg csak gyenge vagyok. Nem tudok ellenállni az engem érő különböző hatásoknak, nem tudok nemet mondani az alkoholnak, a társaságnak, gyenge vagyok.
Mikor az ember Isten törvényében, mint egy tükörben, megpillantja saját magát, akkor tulajdonképpen az látszik, mi van belül. Látható lesz, mi lakik az ember szívének a mélyén, ahonnan adott alkalommal egyszer csak feltartóztathatatlanul előtör a rosszindulat, a káröröm vagy a gorombaság. Nem gyenge vagyok, mert nem tudom megakadályozni, hogy a bennem lakozó bűn előtörjön, hanem bűnös vagyok, mert a bűn bennem lakik. "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg" (1 Jn 1,8). A képen az üvegben méreg van: A bűn zsoldja a halál. Hiába a címke cseréje, az üveg tartalma ugyanaz marad.
Jézus Krisztus azért jött és halt meg érettem, hogy megváltson a bűn átkától és megszabadítson a bennem lévő bűnös természettől. "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" - írja Pál apostol a galatabelieknek (2,20). Jézus Krisztus váltsághalála, az életemben nem a rossz megnyilvánulásokat fojtja el, hanem gyökeres megoldást ad, mert az Úr Jézus élete költözik belém.
Öncsalásunk helyett a reményteljes megoldás: "Ha megvalljuk bűnünket, hű és igaz Ő, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1,9).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése