KINCSKERESŐ
Véleményt kikérni
anyám elé álltam.
Vasat gyűjtenek most
minden iskolában;
bátyám bélyeget gyűjt,
barátom lepkét,
adjon már tanácsot,
hogy én mit gyűjthetnék.
„Megmondom’’ - szólt anyám.
Majd a Bibliáját
a kezébe vette,
„a Máté 6:20-ban
választ találsz benne.
Olvasd csak...’’ S a könyvet
máris kinyitotta,
szavaimat várta,
mikor jutok oda.
Olvastam... s már tudom,
hogy gyűjtésre nekem
anyám által kincset
ajánl hű Mesterem.
Rozsda meg nem marja,
tolvaj el nem viszi,
örökre boldog az,
ki hiszi s megteszi.
Én hiszem, megteszem,
de kevés az erőm,
s mert még kicsiny vagyok,
az Úr a segítőm.
D. Tímár Klára
EGY ÉDESANYA AZ ORVOSNÁL
Az asszony
kánaáni.
Szidónból érkezett.
Jézus után
kiáltoz.
A kislánya beteg.
A gonosz lélek
gyötri
A szenvedő
leányt...
- El sem tudom
képzelni,
Uram, hogy meg ne
szánd...
A tanítványok
durván
Rászólnak: Menj
tovább!
Méltatlanul ne
zaklasd
A zsidók
Krisztusát!
De az asszony nem
hátrál.
Jézus elé borul:
Hitét próbára
tenni
Így szól hozzá az
Úr:
Miként vehetném
én el
A fiak kenyerét,
Hogy azt ebeknek
szórjam?
- Majd az
asszonyra néz.
A kánaáni nőben
Fellángol a
remény.
A gyermekéért
harcol.
Szemében tiszta
fény.
Úgy van, Uram! de
lásd csak,
Az eb sem éhezik,
Hisz földre hull
a morzsa,
A gazda míg
eszik.
Elámul
Üdvözítőnk.
Meghatja őt e
hit.
Gonoszt verő
hatalma
Győzelmesen
segít.
Az asszony útnak
indul.
Fény villan
homlokán,
Mert abba az
órában
Meggyógyult a
leány.
De nem méltóság
díja
E megrázó
csoda...
- A hit hatalma
győzött,
s az élet
Krisztusa!
Gerzsenyi
Sándor
ANYÁM IMÁJA
Sok vad vihar
vonult el már fölöttem.
Mindből
kivezetett az Úr. Nem értem,
hogy? s miért? De
jól tudom, hogy közben
Anyám imádkozik.
Kifente
nyelvtőrét sok ellenségem,
hogy belémdöfje.
Most megszégyenülten
vonulnak félre.
Nem tudják, hogy értem
Anyám imádkozik.
Hányszor hevertem
Illés-keserűen
a kétség
fenyőlombja csalfa hűsén!
Most mégis
ujjongok. De otthon csöndben
Anyám imádkozik.
Az élet útja nem
mindig derűs. Én
gyakran jártam az
árnyak sűrű mélyét.
Hogy mégis
fényben élek? Csöndben? Békén?
Anyám imádkozik.
Jöhet - míg élek
- bármi, én a félést
Nem ismerem.
Megyek előre bátran.
Legyőzöm lelkem
minden ellenségét...
Anyám imádkozik.
Gerzsenyi
Sándor
ÉJSZAKA
Csend van.
Csend, mély.
Sötét az éj.
Minden
pihen.
Én virrasztok,
mert a gondok
súlya
nyomja
a lelkemet.
Szívemm remeg.
Fiam
beteg.
Csend van.
Csend, mély.
,,Ne félj! Ne
félj!"
- Rezdül
belül.
Lassan virrad.
,,Bízd rám
magad -
és a
fiad!
Almási Mihályné (A szolgálat
útján, 11. old.)
ANYÁM
Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
Gerzsenyi László
HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban!
-
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg
szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése