Napi áhítat
Ma Május 1. Vasárnap, MUNKA ÜNN.,Fülöp, Jakab, Anyák napja van .
A háznépéért munkálkodó anya
Olvasmány: Péld 31,10–31
Ne csak észrevedd, de merd meg is dicsérni a dicséretreméltót!
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót. 20Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27[Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.] 28Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. 31Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!”
Adjunk hálát a gyermekeikért közbenjáró
imára kész édesanyákért!
(Mt 15,21–22.28)
Magyarázat:
Szabad-e megdicsérni egy embert?
Az áhítatolvasók egy részének talán felszalad a szemöldöke egy ilyen kérdés kapcsán, mert úgy véli: hogyan lehet ez egyáltalán kérdés? Csak természetes, hogy amit tudunk, megdicsérünk embertársainkban. Másik részük viszont így gondolkodik: hogyan lehet ez egyáltalán kérdés? Dicsérni csak az Istent szabad, ha embert dicsérnénk, gőgössé válna. Szomorúan hallottam idősebb testvérektől: „Minket a szüleink sohasem dicsértek, így neveltek alázatra.” És még szomorúbb lettem, mikor a beszélgetésből kiderült, hogy ők maguk is ugyanezt a mintát adták tovább gyerekeiknek. Olyan törvénynyel élték vagy élik így az életüket, amit hamis tanítók terheltek a vállukra. Isten igéje ezzel szemben nemcsak felszabadít a dicséretre, hanem kifejezetten arra tanít, hogy vegyük észre a dicsérnivalót, és mondjuk is ki.
Ma különösen az édesanyák felé. Él még az anyukánk, feleségünk, vannak a gyülekezetben egykor családot nevelő édesanyák, lelki édesanyák? Forduljunk oda hozzájuk, és mondjuk el: „Köszönöm, hogy vártál rám, hogy megteríted az asztalt, kimosod a szennyest, dolgozol értem, imádkozol velem, tanítasz, ápolsz... Ügyesen teszed mindezt!” Dicsérjük őket tetteikért mindenhol!
(Szommer Hajnalka)
Olvasmány: Péld 31,10–31
Ne csak észrevedd, de merd meg is dicsérni a dicséretreméltót!
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót. 20Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27[Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.] 28Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. 31Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!”
Adjunk hálát a gyermekeikért közbenjáró
imára kész édesanyákért!
(Mt 15,21–22.28)
Magyarázat:
Szabad-e megdicsérni egy embert?
Az áhítatolvasók egy részének talán felszalad a szemöldöke egy ilyen kérdés kapcsán, mert úgy véli: hogyan lehet ez egyáltalán kérdés? Csak természetes, hogy amit tudunk, megdicsérünk embertársainkban. Másik részük viszont így gondolkodik: hogyan lehet ez egyáltalán kérdés? Dicsérni csak az Istent szabad, ha embert dicsérnénk, gőgössé válna. Szomorúan hallottam idősebb testvérektől: „Minket a szüleink sohasem dicsértek, így neveltek alázatra.” És még szomorúbb lettem, mikor a beszélgetésből kiderült, hogy ők maguk is ugyanezt a mintát adták tovább gyerekeiknek. Olyan törvénynyel élték vagy élik így az életüket, amit hamis tanítók terheltek a vállukra. Isten igéje ezzel szemben nemcsak felszabadít a dicséretre, hanem kifejezetten arra tanít, hogy vegyük észre a dicsérnivalót, és mondjuk is ki.
Ma különösen az édesanyák felé. Él még az anyukánk, feleségünk, vannak a gyülekezetben egykor családot nevelő édesanyák, lelki édesanyák? Forduljunk oda hozzájuk, és mondjuk el: „Köszönöm, hogy vártál rám, hogy megteríted az asztalt, kimosod a szennyest, dolgozol értem, imádkozol velem, tanítasz, ápolsz... Ügyesen teszed mindezt!” Dicsérjük őket tetteikért mindenhol!
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése