ZARÁNDOK UTAMON
Ahová nézek csupa fény
Kincseknek végtelen sora.
De én e sápadt kincsekért
Még nem sóvárogtam soha.
Imámban nem ezt kérem én,
Nem ezt óhajtom hangtalan
Amíg zarándok utamon
Imbolygó árnyam átsuhan.
Amíg fáradtan ballagok
Csak egyet kérek esdve én,
Ne adjon semmit ez a föld,
Maradjak holtomig szegény, -
De ha egyszer majd úgy kerül,
Hogy e világból elmegyek,
A mennynek fényes kapuján
Uram, bocsáss be engemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése