Csodálatos kincs
Volt egyszer két gazdag kereskedõ, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont szegény szülõk gyermeke volt és tudta, milyen keserû a szegénység. Így pénzének jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.
Mivel Tarphon a barátja volt és szerette õt, sajnálta, hogy az soha nem ad semmit a szegényeknek. - Egy napon elment barátjához és azt ajánlotta neki, hogy vesz neki egy csodálatos kincset, kedvezõ áron. Tarphon örült a kínálkozó alkalomnak és nagy összeget bízott Akibára. Az viszont elment a pénzzel a szegénynegyedbe és elosztogatta azt a szûkölködõk között. Nemsokára Tarphon látni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a szegénynegyedbe. "Itt van az a kincs, amirõl olyan lelkendezve beszéltél?", kérdezte Tarphon meglepetten. "A teljes összeget szétosztottam a szegények között. Gyere és nézd meg a kincsed!", mondta Akiba. A piszkos sikátorból egy házba léptek. Bent sötét volt, a napfény nem hatolt be a szegényes szobába. Csak egy égõ tûzhely, egy asztal és néhány szék volt a helyiségben. "Miért nem adtál ezeknek az embereknek semmit?", kérdezte Tarphon. "Adtam nekik", válaszolta Akiba, "korábban a tûzhely hideg volt, a lábas üres és az emberek a földön feküdtek!"
"Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél olvasott egy könyvet. "Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?" "Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia!", mondta Akiba. Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete pedig nõttön nõtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység. Hazafelé azt kérdezte Akiba: "Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?" Tarphon lesütötte a szemét és azt mondta: "Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok szerezni, hogy segíthessek a szûkölködõknek."
Zsidó legenda
Volt egyszer két gazdag kereskedõ, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont szegény szülõk gyermeke volt és tudta, milyen keserû a szegénység. Így pénzének jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.
Mivel Tarphon a barátja volt és szerette õt, sajnálta, hogy az soha nem ad semmit a szegényeknek. - Egy napon elment barátjához és azt ajánlotta neki, hogy vesz neki egy csodálatos kincset, kedvezõ áron. Tarphon örült a kínálkozó alkalomnak és nagy összeget bízott Akibára. Az viszont elment a pénzzel a szegénynegyedbe és elosztogatta azt a szûkölködõk között. Nemsokára Tarphon látni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a szegénynegyedbe. "Itt van az a kincs, amirõl olyan lelkendezve beszéltél?", kérdezte Tarphon meglepetten. "A teljes összeget szétosztottam a szegények között. Gyere és nézd meg a kincsed!", mondta Akiba. A piszkos sikátorból egy házba léptek. Bent sötét volt, a napfény nem hatolt be a szegényes szobába. Csak egy égõ tûzhely, egy asztal és néhány szék volt a helyiségben. "Miért nem adtál ezeknek az embereknek semmit?", kérdezte Tarphon. "Adtam nekik", válaszolta Akiba, "korábban a tûzhely hideg volt, a lábas üres és az emberek a földön feküdtek!"
"Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél olvasott egy könyvet. "Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?" "Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia!", mondta Akiba. Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete pedig nõttön nõtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység. Hazafelé azt kérdezte Akiba: "Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?" Tarphon lesütötte a szemét és azt mondta: "Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok szerezni, hogy segíthessek a szûkölködõknek."
Zsidó legenda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése