Keresztény vers- Porszem..

Porszem..

Az élet nagyon rövid..

észre sem veszed, s el is tűnik!

S eltűnik vele a szeretett ember;

marad az üres hely,

melyet nem tölthet be senkisem.

..talán nem mondtad el, hogy szereted..

talán nem ölelted át, mikor kérte..

talán nem mondtál neki szépeket..

S talán most megtennéd, de már nem lehet...

- Amikor legutoljára beszéltem vele,

a hangja gyenge volt és elesett;

éreztem, a Halál ott ül mellette...

Meséltem neki néhány szép dologról,

és ő közben mosolygott...

Erőtlen mosolya szívből jött - éreztem;

s azt is, nem nevet többet ebben az életben...

itt...

ebben a világban...

Néha úgy érzem, látok.. kicsit tisztábban. -

De aztán ismét beborul..

szürke kis életem ege torzul...

Ó, Istenem, annyira nem értem..

Miért fáj, ha valaki átlépett?

Miért fáj, ha szenvedőt látunk?

Nagyon rossz úton járunk?

Miért nem tudok segíteni,

a fájdalmat eltűntetni?...

Miért nem vagyok képes rá?

Megtenném... Uram.. meg ám!

Letörölném a könnyeket

a szemekről..

a szívekről..

mindenkinek adnék erőt..

szeretetet.. mosolyt..

De tudom: én csak egy kis porszem vagyok....

(2005.02.28.)

                                                Szabó Katalin