Eltévedt bárány
Hűtlen lettem Hozzád, Uram,
Elcsatangoltam Tőled,
S mint bitang jószág, bújdosom,
Áhítva zöld meződet.
Terel az ördög árkokon,
Tüskés, vad bokrokon át,
S nem látok mást, csak öklelő,
Kéjvágyó ember-csordát...
Az aranylegelő után
Liheg mindnyája lelke,
S egymást taposva megy tova,
Beléndeket legelve.
Tudom már, kár volt a szökés,
A testem-lelkem fáradt,
Esetten megyek, mint a bús,
Gazdátlan űzött állat.
Ó, légy őriző Pásztorom,
Legeltess újra engem,
Kies folyóvizekre vezess,
Hogy lelkem el ne vesszen.
Eltűröm vessződ és botod,
S az lesz vigasztalásom,
Hogy ha ver, azért ver kezed,
Hogy szíved megbocsásson.
Bódás János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése