ARANYDESZKA
Fényes deszkák,
aranydeszkák
Állnak Isten
templomában,
Könnyes szemmel,
vágyó szívvel
Olvasom a Bibliában.
Nem tölti be a
lelkemet
Forróbb vággyal
semmi... semmi:
De szeretnék templomodban
Aranyozott deszka
lenni!
Életemnek régi fáját
Rég elvágtad a
világtól,
Zúgott, rengett a
vad erdő
Fejszéd síró, bús
zajától.
Aztán jött a fűrész
foga.
Nyögött a fa teste,
lelke,
A sok kusza, ferde
ágat
Isten keze
fűrészelte.
S gyalupadra tett a
Mester
Ó, de félt a gyalu
éle,
(Míg életem durva
deszka,
Mit kezdjen a Mester
véle!? )
Az életem durva
deszka,
gyalulásra
alkalmatlan,
Ó, hányszor... egy
makacs görcsnél
A szent gyalu
visszapattan,
De nem áll meg a
nagy Isten,
Gyalul, gyalul, szakadatlan!
Nem vagyok még ott a
célnál,
Hogy megálljon
gyalujával,
És bevonjon
mindörökre
Isteni természetének
Fényes, tiszta
aranyával!
Ő elkezdte... s el
is végzi,
Nem fárad Ő hiába,
És beépít engem is ,
mint
Sima deszkát, fényes
deszkát
Az ő fényes templomába.
Sima deszkát,
aranydeszkát
Vár az égi
Jeruzsálem,
Nem vagyok még ott a
célnál,
De Ő megígérte...
Ámen!...
Haluszka
M. Rózsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése