Te Deum
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a
mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála
legyen.
Hogy mindig jutott két garasom
adni
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála
legyen.
Hogy értenem adatott
másokat
s nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála
legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól
esett
és nem nevettem minden nevetővel,
hála
legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami
szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála
legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami
szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála
legyen.
Hogy sohasem féltem a
szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála
legyen.
Hogy akik szerettek, szépen
szerettek
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála
legyen.
Hogy amim nem volt, nem
kívántam,
és sohasem volt elég aki voltam,
hála
legyen.
Hogy ember lehettem akkor
is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála
legyen.
Hogy megtarthattam a hitet
és megfuthattam a kicsik futását
és futva futhatok az Érkező elé
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála
legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy
legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála
legyen, Uram!
hála
legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése