Dolgos kezek éneke
Nézzünk
áhítattal minden munkára,
mit emberi
kéz végzett,
a
legkisebbre is:
mert minden
munkában
titokzatos
zene,
a dolgos
kezek muzsikája hallik.
Köszöntelek
benneteket,
föld sötét
öléből
szenet,
ércet fejtő kezek,
amint rátok
vetődik
a leselkedő
halál árnya.
Verejtékes,
lüktető erű,
izzó érc
fényében fürdő,
kalapáló
kezek,
holt anyagot
szolgáló
erővé mozdítók!
Magas meredő
állványokon
házakat,
gyárakat építők!
Sebesen
pergő orsókon
szövetet,
vásznat szövők!
Eke szarvát
szorítók,
szárnyaló
lendülettel
magot vetők!
Íróasztal
mellett
számokkal,
tervekkel fáradozók!
S ti,
messzelátók csövét
komoly
tisztelettel
csillagok
csodavilágára fordítók!
Ti, betegek
körüli
alázatos,
csendes szolgálatban
lázas
homlokukról verejtéket törlők,
megfáradt,
ráncos kezek!
Művészek
mámoros mesterkeze!
Tanítók
hűséges,
apák erős,
édesanyák
önzetlen, simogató,
csendes
imádkozók összekulcsolt keze!
Mindnyájatokat
néma tisztelettel köszöntelek.
Mert
bennetek zenél
az élet
szent szolgálatának
elrejtett
muzsikája.
Fritz Weike után németből Túrmezei E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése