Évekkel ezelõtt egy üzletember megkérdezte tõlem: „Mi az Ön legnagyobb gondja?” Egy kicsit gondolkodtam, majd ezt válaszoltam: „Amikor reggelente belenézek a tükörbe, azt látom, hogy a legnagyobb gondom bámul rám.”
A Szentírásban azt olvassuk, hogy a keresztyéneknek hasonlítaniuk kell a tükörhöz. Ez logikus. Senki nem teszi azt, hogy elhelyez egy tükröt, majd beborítja függönnyel. Egy lefedett tükör nem fogja az elõttelevõ tárgyat vissza tükrözni. A 2Korintus 3,18-ban Pál apostol azt mondta, hogy arcunk ne legyen fátyollal eltakarva, hanem „mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsõségét”.
Amikor az Õ dicsõségét nézzük, „azonos tükörképpé formálódunk át” – ez a krisztusi hasonlatosság. Csodálkozhatunk, hogy miért tart viselkedésünkben és gondolkodásunkban olyan sokáig, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Ez a kérdés talán segítséget ad a válaszra: „Kinek az életét tükrözzük vissza?”
Isten népének sugároznia kell Isten dicsõségét. Hogy ez megtörténjen, úgy kell viselkednünk, hogy kitûnjék az Õ dicsõsége. Szükséges rendszeresen olvasnunk és tanulmányoznunk az Igét. Imádkoznunk kell és bíznunk Istenben, hogy Szent Szelleme által munkálkodik a szívünkben. Csak ezután engedelmeskedhetünk a parancsolatainak, és függhetünk ígéreteitõl. Kinek a dicsõségét tükrözöd ma? Az arc a szív tükre. Látják-e az emberek az Úr Jézust az arcodon?
A bűn foglya
"Az ördög hazug és hazugság atyja ő" (Jn 8,44b).
Az Úr Jézus Krisztus leplezte le ezt a szellemi fejedelmet. Az ördög minden tevékenysége arra irányul, hogy Isten munkáját akadályozza (Róm 1,18); ő szellemi hatalmasság és láthatatlan, testi szemekkel és érzékszervekkel nem érzékelhető (Ez 28,14a). Ő a nagy hitető és rabtartó. Mint a technikai világban a rádióhullámok átszállnak az éteren, úgy azok a szellemi sugallatok és hatások is, amelyek tőle és az ő démonaitól erednek. S az ember, aki nem enged Isten Szent Szelleme és az Ige hatásának, az hallgat, be van állítva felvevőkészüléke annak a másik szellemi világnak a hullámhosszára. Hitetése abban áll, hogy az Isten valóságát - igazságát - az emberek felcseréljék hazugságra (Róm 1,25a). A bűnös ember higgyen a hazugságnak, és ne higgyen az Igének, Isten igazságának (2Tesz 2,12). Belecsöpögteti az emberi szívbe a kételkedés és kétségbevonás halálos mérgét: "Csakugyan azt mondta Isten?" (1 Móz 3,1). Hiába mond és hirdet Isten világosan örök igazságokat, a bűnös okoskodik, kétségbe vonja azt. Úgy elhiteti az embereket, hogy még Isten létezését is kétségbe vonják. Nincs Isten, ne félj! Nincs Jézus Krisztus! Nem is élt soha! Nincs bűn, nincs örök halál, nincs feltámadás, nem jött még onnan vissza senki. A Gonosz jól tudja, hogy mindezek az ő sugallatára történő tagadás ellenére is valóságok. Csak a szerencsétlen bűnös ember nem ismerheti fel, hogy mindezeknek a tagadása és kételkedése ellenére is egykor majd személyes megtapasztalásai valóságává válnak. Csak akkor már késő lesz az ébredés. A kételkedés, hitetlenség, tagadás, mint a börtön rácsai tartják fogva a bűnben az embert. Minden látszólagos szabadsága ellenére is fogoly, rab. Rabszolgaságban él, az Isten- ellenes hatalmasságok fogságában. Jézus Krisztus kivetkőztette minden fegyverükből és hatalmukból ezeket az Isten-ellenes fejedelemségeket és hatalmasságokat, és nyilvánosság elé állította őket legyőzött foglyokként győzelmi diadalmenetében (Kol 2, 15). Isten kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áttett szeretett Fia királyi uralma alá (Kol 1,13)
"Az ördög hazug és hazugság atyja ő" (Jn 8,44b).
Az Úr Jézus Krisztus leplezte le ezt a szellemi fejedelmet. Az ördög minden tevékenysége arra irányul, hogy Isten munkáját akadályozza (Róm 1,18); ő szellemi hatalmasság és láthatatlan, testi szemekkel és érzékszervekkel nem érzékelhető (Ez 28,14a). Ő a nagy hitető és rabtartó. Mint a technikai világban a rádióhullámok átszállnak az éteren, úgy azok a szellemi sugallatok és hatások is, amelyek tőle és az ő démonaitól erednek. S az ember, aki nem enged Isten Szent Szelleme és az Ige hatásának, az hallgat, be van állítva felvevőkészüléke annak a másik szellemi világnak a hullámhosszára. Hitetése abban áll, hogy az Isten valóságát - igazságát - az emberek felcseréljék hazugságra (Róm 1,25a). A bűnös ember higgyen a hazugságnak, és ne higgyen az Igének, Isten igazságának (2Tesz 2,12). Belecsöpögteti az emberi szívbe a kételkedés és kétségbevonás halálos mérgét: "Csakugyan azt mondta Isten?" (1 Móz 3,1). Hiába mond és hirdet Isten világosan örök igazságokat, a bűnös okoskodik, kétségbe vonja azt. Úgy elhiteti az embereket, hogy még Isten létezését is kétségbe vonják. Nincs Isten, ne félj! Nincs Jézus Krisztus! Nem is élt soha! Nincs bűn, nincs örök halál, nincs feltámadás, nem jött még onnan vissza senki. A Gonosz jól tudja, hogy mindezek az ő sugallatára történő tagadás ellenére is valóságok. Csak a szerencsétlen bűnös ember nem ismerheti fel, hogy mindezeknek a tagadása és kételkedése ellenére is egykor majd személyes megtapasztalásai valóságává válnak. Csak akkor már késő lesz az ébredés. A kételkedés, hitetlenség, tagadás, mint a börtön rácsai tartják fogva a bűnben az embert. Minden látszólagos szabadsága ellenére is fogoly, rab. Rabszolgaságban él, az Isten- ellenes hatalmasságok fogságában. Jézus Krisztus kivetkőztette minden fegyverükből és hatalmukból ezeket az Isten-ellenes fejedelemségeket és hatalmasságokat, és nyilvánosság elé állította őket legyőzött foglyokként győzelmi diadalmenetében (Kol 2, 15). Isten kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áttett szeretett Fia királyi uralma alá (Kol 1,13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése