Keresztény Versek

Molnár Jakab

Nem mindegy

Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
tétován bátortalanul.
Meg-meglankadva
a hűség nyílegyenes útjáról
a hűtlenség vargabetűket
író útjára tévedezve,
vagy elkötelezve mindhalálig,
hithősök örök lobogásával
járva Urunk lábnyomában,
vállalva nemcsak a sugártiszta
egeket nyitogató örömöt,
( mely a Krisztust követők 
biztos jutalma,)
de a szenvedések pörölycsapásait is
( mely az elkötelezettek hűségpróbája.)

Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
mert ő nem elégszik meg a 
langymeleg szívvel,
közönybe hűtött lelkesedéssel,
üszkös, kihunyó gyertyacsonkkal,
rút, álnok köpenyforgatással.
Ő nyílt színvallást követel tőlünk
hű szívvel kell vállalnunk az utat,
célig tartó futásunkat.
Egész lényünket kívánja Krisztus,
nem osztozik lelkünkön senkivel,
az ő fénye nem tűrhet
baljós árnyakat;
tanítványságodban ne légy 
soha ingatag!

Várossy Mihály

 JERUZSÁLEM LEÁNYAI

Halálra ítélték Krisztust,
Az ártatlan istenembert,
s amelyre fölfeszítették,
maga viszi a keresztet.
Ennek súlyos terhe alatt
Roskadoznak szent vállai ...
Részvétdúsan kísérik Őt
Jeruzsálem leányai.

Sértegetik a poroszlók,
gúnyolva az elítéltet,
hahotára fakasztja ez
főképpen a férfi népet.
De miként az őszi csermely
zokogó bús hullámai:
úgy siratják a Megváltót
Jeruzsálem leányai.

Némán tűri a bántalmat
és kacajt az istenember,
látszik, hogy így gondolkozik:
"Csapkodj, s üvölts, te gúnytenger!
De miattam ne sírjatok,
- hangzanak fel mély szavai - 
magatokat sirassátok
Jeruzsálem leányai!"

Tárnoki Mihály

Fölmegyek a Golgotára

?akiért aggódóm

Ne bántsd Uram, kit én szeretek! 
Hitében Téged étetett, 
Ki benned s gyógyító hatalmadban, 
Oly sokáig reménykedett. 

Sújts engem, én torzó vagyok, 
Szánalmas, megátalkodott! 
Ki posványban, sárban élve, 
Tőled csak szépet, s jót kapott

Sorsomba írtad nagybetűkkel
A Nevét, kit láss, ma szenved. 
Nem hiszek benned, de hívő leszek, 
Gyógyítsd meg Őt, kérlek, tedd meg! 

Fölmegyek a Golgotára,
Fércmű vagyok, nem kár értem
Hitvány gyenge, ?alig ember!
Csak engedd, hogy Ő tovább éljen.

Lerónám minden tartozásom,
Mit rám rakott, sorsom, s kegyed,
Egy megtért, ki arra kérne, hogy;
Hallgasd meg könyörgésemet!

Sokat éltem. A kicsiny, mi van még,
ha meghagysz gyógyultnak lássam,
S a pogány, neved áldja majd,
Minden minden dobbanásban.