MINDEN ÉVBEN
Indulunk
újra Golgota felé.
Utunkra már
a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl
húsvét öröme vár.
S kis Balázs
csodálkozva kérdi:
„Minden
évben meghal?
Minden évben
feltámad?“
Nem, kis
Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer
támadott fel győzelmesen!
De hosszan
tépelődöm
gyermeki
kérdéseden.
„Minden
évben?“ Csaknem kétezer éve
minden
évben kísérjük Őt
a fájdalmak
tövises útján
s ujjongunk
üres sírja előtt.
„Minden
évben?“ Milyen év volna,
Hol várna
békesség és menedék,
ha
szenvedését, szent halálát,
feltámadását
elfelejtenénk?!
Ha nem
zengne többé Bach Passiója,
ha nem
őrizné az emlékezet
azt a
golgotai keresztet,
amelyen
Jézus értünk vérezett!
„Minden
évben?“ Tűnhetnek századévek.
És
száguldhatunk kétezer fele,
a kereszt ma
is egyetlen reménység,
a kereszt ma
is győzelem jele.
Minden évben
elindulunk feléje.
nem temetik
el tűnő századok.
S akkor
találunk erőt, békességet,
ha a
keresztfa titka felragyog.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése