Ki
az úr a házban?
2018 -
Áhítat, 2018. augusztus 5. vasárnap ,
Krisztina névnap van.
Sok Boldogságot a Névnapjukat
ünneplőknek!
Hét témája: Az első parancsolat
2Móz 20,1–3
Az az úr, akinek a felhatalmazást megadod!
„Akkor mondta el Isten mindezeket az
igéket:
Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Ne legyen más istened rajtam kívül!”
Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Ne legyen más istened rajtam kívül!”
Magyarázat
A legkönnyebb parancsolat. Legalábbis
ma. Gondolhatnánk. Könnyű bevezetés, aztán jönnek a nehezebb, munkásabb
parancsolatok.
Valóban nem kell napi szinten más vallások istenségeivel konfrontálódnunk, legtöbbünknek kísértést sem jelentenek. De miért nem? Talán a Sátán feladta a harcot, hogy ezen a területen elbuktasson? Vagy mert nincs is szüksége idegen istenségekre ahhoz, hogy az egy igaz Isten hátrébb szoruljon az életünkben az őt megillető első, isteni helyről? Meg tudja ezt tenni nagyon hétköznapi dolgok által is, mint a sikeresség, elismertség, anyagiak, munka, kapcsolatok, szenvedély, szórakozás, kényelem. Míg az előbbieknek ellenállnánk, ez utóbbiak, ártatlanabbnak tűnve talán, könnyen átveszik életünk irányító pozícióját. Persze közbevághatnánk, hogy az azért nem egyenlő Istennel – de tényleg nem? Mit szól ehhez ő? Mert isteníteni valamit nemcsak szavak, hitvallás kérdése, hanem pozíció és funkció kérdése is. Szóval akkor ki az istenem? Ki vagy mi van irányító, életemet, érzelmeimet, gondolataimat, döntéseimet, szavaimat, cselekedeteimet meghatározó pozícióban? Az funkcionál istenként az életemben? Már pedig az az úr a házban, akinek a felhatalmazást ehhez a döntéseimmel megadom.
Valóban nem kell napi szinten más vallások istenségeivel konfrontálódnunk, legtöbbünknek kísértést sem jelentenek. De miért nem? Talán a Sátán feladta a harcot, hogy ezen a területen elbuktasson? Vagy mert nincs is szüksége idegen istenségekre ahhoz, hogy az egy igaz Isten hátrébb szoruljon az életünkben az őt megillető első, isteni helyről? Meg tudja ezt tenni nagyon hétköznapi dolgok által is, mint a sikeresség, elismertség, anyagiak, munka, kapcsolatok, szenvedély, szórakozás, kényelem. Míg az előbbieknek ellenállnánk, ez utóbbiak, ártatlanabbnak tűnve talán, könnyen átveszik életünk irányító pozícióját. Persze közbevághatnánk, hogy az azért nem egyenlő Istennel – de tényleg nem? Mit szól ehhez ő? Mert isteníteni valamit nemcsak szavak, hitvallás kérdése, hanem pozíció és funkció kérdése is. Szóval akkor ki az istenem? Ki vagy mi van irányító, életemet, érzelmeimet, gondolataimat, döntéseimet, szavaimat, cselekedeteimet meghatározó pozícióban? Az funkcionál istenként az életemben? Már pedig az az úr a házban, akinek a felhatalmazást ehhez a döntéseimmel megadom.
Imaáhítat
Imádkozzunk a börtönmisszióért! (Zsid
13,3)
(Boros Dávid)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése