A csodaváró
Egyszer minden kéklő ég beborul.
Egyszer minden virág a földre hull.
Egyszer minden láng kisebbet lobban,
Egyszer minden szív gyengébben dobban.
És jön utána sok-sok nehéz óra.
De a csodavessző ámulatba ejt!
Mannát hullat a sötét éjszakából,
Vizet fakaszt a kemény kősziklából,
Hadat némít, ha ellenség szorít,
Balzsamot ad, ha kígyó nyomorít…
Csodavesszővel az agg is erős,
Csodavesszőtől földre hull a hős,
Csodavessző az életnek jele,
Mert a vessző az Isten szent keze.
Kinyújtom hát erőtlen kezem,
S e „vesszőt” a szívemhez ölelem.
És tengereken s sivatagon át,
E csodavessző békességet ad.
Csodavessző az Isten szent keze.
Békefi
Pál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése