Nagyon szégyellem
Mt. 5.3
A fiatalember tépelődött. Nem hagyta nyugodni a kérdés, mi mindent kellene nagyon komolyan vennie az életben.
- Mert ha erre a kérdésre választ találok - mondogatta magában -, akkor nem fogok felszínesen élni, hanem eljutok majd az élet igazi mélységeihez...
Először az embereket figyelve próbált meg válaszra találni, aztán megkérdezte azokat, akiknek eddig sokat adott a véleményére. De nem talált megnyugtató válaszra.
Elindult, hogy felkeresse az ősöreg remetét az erdő mélyén.
- Bölcs Mester, mit kell tennem, hogy eljuthassak az élet igazi mélységeihez? - kérdezte reménykedve, amikor rátalált.
- Mit csináltál idefelé jövet?
- Semmi különöset. Siettem, minél hamarabb ide akartam érni. Később megszomjaztam, de nem tartóztathattak fel a gyaloglás gyötrelmei...
- Mit csináltál még?
- Amit mindig tenni szoktam. Megpróbáltam komoly kérdésekkel foglalkozni. Például azon meditáltam, hogy milyen erényt jelenthet a test igényeinek legyőzése...
- Mit csináltál még?
- Nagyon szégyellem bevallani, de amikor már nagyon fájt a lábam, egy rövid időre leültem az útszélen... és észre sem vettem, de most, hogy kérded, eszembe jut, egy kavicsot forgattam a tenyeremben. Elkalandoztak a gondolataim, eszembe jutott a gyerekkorom, amikor apámmal ültünk így egyszer egy tisztáson és beszélgettünk...
- És melyek voltak az út legszebb percei?
- De Mester, ez mellékes, égető kérdéssel jöttem hozzád, arra szeretnék választ kapni!...
- És melyek voltak az út legszebb percei? - kérdezte újra az öreg bölcs.
- Tulajdonképpen - mondta é elpirulva a fiatalember - azok, amikor az út szélén ülve a kaviccsal játszadoztam...
- Te játéknak nevezed azt, amikor nem töröd a fejed valamin, hanem átengeded magad a benned rejtőző gondolatoknak... Az élet mélységeihez akkor jutsz el, amikor felülemelkedsz az önmagadra kiszabott kényszereiden.
R. Harbert nyomán
Mt. 5.3
A fiatalember tépelődött. Nem hagyta nyugodni a kérdés, mi mindent kellene nagyon komolyan vennie az életben.
- Mert ha erre a kérdésre választ találok - mondogatta magában -, akkor nem fogok felszínesen élni, hanem eljutok majd az élet igazi mélységeihez...
Először az embereket figyelve próbált meg válaszra találni, aztán megkérdezte azokat, akiknek eddig sokat adott a véleményére. De nem talált megnyugtató válaszra.
Elindult, hogy felkeresse az ősöreg remetét az erdő mélyén.
- Bölcs Mester, mit kell tennem, hogy eljuthassak az élet igazi mélységeihez? - kérdezte reménykedve, amikor rátalált.
- Mit csináltál idefelé jövet?
- Semmi különöset. Siettem, minél hamarabb ide akartam érni. Később megszomjaztam, de nem tartóztathattak fel a gyaloglás gyötrelmei...
- Mit csináltál még?
- Amit mindig tenni szoktam. Megpróbáltam komoly kérdésekkel foglalkozni. Például azon meditáltam, hogy milyen erényt jelenthet a test igényeinek legyőzése...
- Mit csináltál még?
- Nagyon szégyellem bevallani, de amikor már nagyon fájt a lábam, egy rövid időre leültem az útszélen... és észre sem vettem, de most, hogy kérded, eszembe jut, egy kavicsot forgattam a tenyeremben. Elkalandoztak a gondolataim, eszembe jutott a gyerekkorom, amikor apámmal ültünk így egyszer egy tisztáson és beszélgettünk...
- És melyek voltak az út legszebb percei?
- De Mester, ez mellékes, égető kérdéssel jöttem hozzád, arra szeretnék választ kapni!...
- És melyek voltak az út legszebb percei? - kérdezte újra az öreg bölcs.
- Tulajdonképpen - mondta é elpirulva a fiatalember - azok, amikor az út szélén ülve a kaviccsal játszadoztam...
- Te játéknak nevezed azt, amikor nem töröd a fejed valamin, hanem átengeded magad a benned rejtőző gondolatoknak... Az élet mélységeihez akkor jutsz el, amikor felülemelkedsz az önmagadra kiszabott kényszereiden.
R. Harbert nyomán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése