Helyesen
gyakorolt kegyesség: a böjt
2018 -
Áhítat, 2018. július 15. vasárnap, Henrik, Roland névnap van.
Boldog Névnapot az ünnepelteknek!
Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: a böjt
Mt 6,16–18
Nem önsanyargatás, hanem Istenbe feledkezés.
„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek
komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek
böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha
böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet
ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja,
ami titokban történik, megjutalmaz téged.”
Magyarázat
Megfogott a 16. vers, nem azt mondja
Jézus, hogy ha böjtölsz, hanem „amikor böjtölsz”. Adakozás, imádkozás, böjt.
Mindhárom része tanítványi életünknek. Urunk nemcsak tanított a böjtről, hanem
maga is gyakorolta. Bemerítkezése után, nyilvános messiási szolgálata előtt
hosszabb időt töltött böjtben. Része volt Krisztus szolgálatra való
felkészülésének, ahogy a miénknek is az.
Jézus a pusztában tette ezt, nem emberek előtt. Nem azért tette, hogy lássák az emberek, hogy meghatódjanak kegyességétől, hanem mert szükségesnek érezte. Nem hinném, hogy kitűzte maga elé célul a negyven napot, inkább azt gondolom, hogy annyira belefeledkezett az Atyjával való intenzív közösségbe, hogy egyszerűen elfeledkezett az éhségéről is. „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.” (Mt 4,2) Amikor olyat teszünk, amit szeretünk, amiben a szívünk is benne van, elfeledkezünk az éhségről is, néha azt sem tudom, hogy ettem vagy sem, mert lekötött valami sokkal fontosabb dolog. Ilyennek látom a böjtöt is. Nem önsanyargatás, hanem Istenbe feledkezés.
Ezt nem lehet komoran, savanyú arccal tenni, mert akkor nem értjük a lényegét. Szent és fontos dolog, amit lehet helyesen és helytelenül is tenni. Te élj vele helyesen, „amikor böjtölsz”.
Jézus a pusztában tette ezt, nem emberek előtt. Nem azért tette, hogy lássák az emberek, hogy meghatódjanak kegyességétől, hanem mert szükségesnek érezte. Nem hinném, hogy kitűzte maga elé célul a negyven napot, inkább azt gondolom, hogy annyira belefeledkezett az Atyjával való intenzív közösségbe, hogy egyszerűen elfeledkezett az éhségéről is. „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.” (Mt 4,2) Amikor olyat teszünk, amit szeretünk, amiben a szívünk is benne van, elfeledkezünk az éhségről is, néha azt sem tudom, hogy ettem vagy sem, mert lekötött valami sokkal fontosabb dolog. Ilyennek látom a böjtöt is. Nem önsanyargatás, hanem Istenbe feledkezés.
Ezt nem lehet komoran, savanyú arccal tenni, mert akkor nem értjük a lényegét. Szent és fontos dolog, amit lehet helyesen és helytelenül is tenni. Te élj vele helyesen, „amikor böjtölsz”.
Imaáhítat
Könyörögjünk, hogy minden hívő
rendeltetésszerűen használja
kegyelmi ajándékait! (Róm 12,3–8)
kegyelmi ajándékait! (Róm 12,3–8)
(Floch Gábor Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése