Gondoskodás
egymásról
2018 -
Áhítat, 2018. július 7. szombat , Apollónia névnap van
Boldog Névnapot kívánok az ünnepelteknek!
Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: az adakozás
ApCsel 2,44–47
Egymást segíteni csak tiszta szívvel, természetesen és önkéntesen szabad.
Tudta ezt az első gyülekezet is.
„Mindazok pedig, akik hittek, együtt
voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották
mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.Mindennap
állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor
házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az
ételben;dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról
napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”
Magyarázat
Az utópia jelentése: elképzelt jövőkép,
amely a valóságban nem valósítható meg. Szinte magam előtt látom azt a
döbbenetet, amit a jeruzsálemi gyülekezet kiváltott az emberekből. Mondhatták
magukban, hogy ilyen márpedig nem létezik. Maguktól nem tehetik ezt az emberek.
Amikor pedig látták, hogy ez nem mese, ez a valóság, akkor napról napra egyre
többen csatlakoztak a gyülekezethez. Részei akartak lenni ennek az
utópiának.
Egy alkalommal beszélgettem egy helyi lelkésztársammal, aki mondta, hogy biztosan nem a kis gyülekezet tartja fenn önmagát, biztosan az egyházközpont „pumpálja” ide a pénzt. Mondtam, hogy nem, valójában minden gyülekezet bead a tagok számának megfelelően egy összeget. Akkor biztosan külföldiek pénzelnek benneteket – mondta. Megint el kellett mondanom, hogy nem, a gyülekezet önfenntartó. Amit mi összeadunk, abból tudjuk egymást is segíteni és másokat is. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a gyülekezetben levő emberek készek áldozni azért, hogy egymásnak segítsünk. Számára ez csak utópia volt, ami a valóságban nem valósítható meg.
Hálás vagyok, hogy Isten szókincsében nem létezik a lehetetlen szó. Szeretném én is elfelejteni a jelentését...
Egy alkalommal beszélgettem egy helyi lelkésztársammal, aki mondta, hogy biztosan nem a kis gyülekezet tartja fenn önmagát, biztosan az egyházközpont „pumpálja” ide a pénzt. Mondtam, hogy nem, valójában minden gyülekezet bead a tagok számának megfelelően egy összeget. Akkor biztosan külföldiek pénzelnek benneteket – mondta. Megint el kellett mondanom, hogy nem, a gyülekezet önfenntartó. Amit mi összeadunk, abból tudjuk egymást is segíteni és másokat is. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a gyülekezetben levő emberek készek áldozni azért, hogy egymásnak segítsünk. Számára ez csak utópia volt, ami a valóságban nem valósítható meg.
Hálás vagyok, hogy Isten szókincsében nem létezik a lehetetlen szó. Szeretném én is elfelejteni a jelentését...
(Boncz Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése