Én vagyok!
2018 - Áhítat, 2018. augusztus
1. szerda , Malvin névnap van.
Boldog Névnapot kívánok az ünnepelteknek!
Hét témája: Én vagyok...
Jn 8,21–29
A
kereszt az egyetlen út Istenhez.
„Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok
engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Erre
ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek? Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én
pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való
vagyok. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem
hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Megkérdezték tehát tőle:
Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom
magamat. Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de
igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle
hallottam. Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. Jézus
tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én
vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya
tanított engem. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott
egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”
Magyarázat
János evangéliumában magam számoltam meg, hogy
kilencvenháromszor található hol szó szerint, hol utalásszerűen Jézusnak az
Atyával való közössége, illetve alávetettsége. Ebből három a feltámadás után.
Különös, hogy a kereszt vonz. Ma is vonz. Mert az felülről való. Itt azonban
valaminek bennünk is meg kell halnia.
Jézus titka az Atyától való teljes függése: „a Fiú önmagától semmit nem tehet, hanem csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, ő is úgy cselekszik.” (Jn 5,19) Micsoda szent önállótlanság ez! Pedig jól tudta, hogy „az Atya mindent kezébe adott” (Jn 13,3). És hogy ő és az Atya egy (Jn 10,30). Van ennek előzménye a Bibliában: Mózes. Vele kapcsolatban hatvanötször olvassuk, hogy „mindent úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr” (pl. 2Móz 39,31). Ja, így könnyű!
Hogy kinek? Hát az Úristennek! Meg persze Mózesnek, Jézusnak meg mindenkinek, aki így él. Akkor meg mi miért nem élünk így? Mikor kellett megbánnunk az engedelmességünket? Rájöttünk-e már, hogy ha engedelmeskedünk Istennek, a sátán nem talál fogást rajtunk? Az engedelmességünk mint egy védelmi zóna véd a kísértéssel, a gonosz csábításával, de a nyomásával szemben is. Ne irtsuk ki magunkból!
Jézus titka az Atyától való teljes függése: „a Fiú önmagától semmit nem tehet, hanem csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, ő is úgy cselekszik.” (Jn 5,19) Micsoda szent önállótlanság ez! Pedig jól tudta, hogy „az Atya mindent kezébe adott” (Jn 13,3). És hogy ő és az Atya egy (Jn 10,30). Van ennek előzménye a Bibliában: Mózes. Vele kapcsolatban hatvanötször olvassuk, hogy „mindent úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr” (pl. 2Móz 39,31). Ja, így könnyű!
Hogy kinek? Hát az Úristennek! Meg persze Mózesnek, Jézusnak meg mindenkinek, aki így él. Akkor meg mi miért nem élünk így? Mikor kellett megbánnunk az engedelmességünket? Rájöttünk-e már, hogy ha engedelmeskedünk Istennek, a sátán nem talál fogást rajtunk? Az engedelmességünk mint egy védelmi zóna véd a kísértéssel, a gonosz csábításával, de a nyomásával szemben is. Ne irtsuk ki magunkból!
(Hegyi
András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése