Napi áhítat - Az adakozó nem lesz szegényebb

Az adakozó nem lesz szegényebb

2018 - Áhítat, 2018. július 5. csütörtök ,  Emese, Sarolta névnap van

Boldog Névnapot  kívánok az ünnepelteknek!

Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: az adakozás

Péld 11,24–28

Ha megtanulnánk a másikra is figyelni...

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb.”

Magyarázat

Másfél éves kislányunk roppant mosolygós. Az utcán sétálva rámosolyog az emberekre, megszereti a másik gyereket, örömmel adja oda „kincseit” másoknak. Akik találkoznak vele, felüdülnek a látványától. Akik gyakran látják, csak annyit kérdeznek: Ez a gyerek mindig csak mosolyog? Hát nem! Mi ismerjük azt az oldalát is, amikor nyafog, hisztis, fáradt. Olyankor roppant nehéz vele. Főleg mikor határidős feladatom van. Valahogy ilyenkor érzi a leginkább azt, hogy most pedig mindenképpen apával akarok játszani. Eleinte elvonultam egy belső szobába, becsuktam az ajtót, és felraktam egy fejhallgatót, hogy ne halljam, ahogy az ajtó előtt áll, dörömböl és mindenáron oda akar jönni hozzám.
De amikor győz a józan ész, akkor félrerakom az adott feladatot tíz percre, majd megkeresem Bogit, és játszom vele. Bár roppant kevés az időm, de adok neki belőle. Megölelem, felkapom, ő pedig érzi, hogy most csak a miénk az egész világ, senki és semmi nem állhat közénk. Ő kacag, én pedig feltöltődök általa. Aztán tíz perc után visszamegyek dolgozni, és rájövök, hogy most már sokkal könnyebb nekem is. Én megajándékoztam őt, ő pedig engem.
Vajon mi történne a gyülekezetben, ha ott is ezt tennénk?

(Boncz Zoltán)