Vonj
engemet Teutánad
Puha,
mohás pázsit között
indult
el az életem.
Atyám
karja volt akkor is
fölöttem
a védelem.
Később
aztán, ahogy nőttem,
nehezebbé
vált az út,
–
hála Neki – az életem
az
Ő karjaiba hullt.
Évek
jöttek, évek múltak,
sok
tövis és buktató,
Nála
leltem szeretetre,
amelyik
megnyugtató.
Vonj
engemet Teutánad,
hadd
fussunk,
minél
többen, kegyelmedből
országodba
juthassunk.
Bné Galántai Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése