Vonj
engemet Teutánad
Puha,
mohás pázsit között
indult el
az életem.
Atyám
karja volt akkor is
fölöttem a
védelem.
Később
aztán, ahogy nőttem,
nehezebbé
vált az út,
– hála
Neki – az életem
az Ő
karjaiba hullt.
Évek
jöttek, évek múltak,
sok tövis
és buktató,
Nála
leltem szeretetre,
amelyik
megnyugtató.
Vonj
engemet Teutánad,
hadd
fussunk,
minél
többen, kegyelmedből
országodba
juthassunk.
Bné
Galántai Éva

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése