Keresztény vers- MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ

 MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ
 
Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,

Szöllősy István