ARATÁSKOR
Ím, előttünk a mérhetetlen tenger,
kalászos rónaság.
Arat a szem, az ész, a lég, az
ember,
aratnak a kaszák.
Ezüstösen csillognak, míg a rendek
kévékké lesznek itt...
Minden kaszasuhintás egy imádság:
- Isten jó, megsegít! -
Hálás szívvel nézzük az arany táblák
sorakozását ma.
A verejték beszéde elér hozzánk,
zeng a hálaima.
Felszáll fohászunk Isten trónusáig
ki áldón betekint…
Mi újra zengjük, hittel prédikáljuk:
- Isten jó, megsegít! -
Áldása nélkül mit sem ér az ember
munkája, ereje.
A végtelenség szent dicséretével,
himnuszával tele.
Csendüljön fel hát aratásunk közben
úgy, mint máskor, megint,
Hallja mindenki, higgye mind, ki
hallja:
- Isten jó, megsegít! -
Kárász
Izabella
„Ne
tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt
fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást;
aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése