ALMAFA
Egy lába, négy
mankója van,
mi fénylik rajta,
mind arany,
áll a berekbe’.
Vidám, nem verseng
senkivel,
és nem hasonlít
semmiben
az emberekre.
Hatalmas
áldás-súly alatt
áll itt, almától
roskatag,
napfény szakad rá.
Lombját szelíd
szél lengeti,
s friss
harmatcseppet gyújt neki
a kis pataknál.
Árnyában
hűsöl nyúl, bogár,
ágára harkály,
cinke száll,
kérgét kikezdik.
Mit bánja, áll
csak egy helyen,
egy vágya: áldás
hadd legyen,
e z z e l
dicsekszik.
Füle Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése