Keresztény történet- A kis pék

A kis pék

Patti Lynn Guthrie történetei alapján

− Kenyeret kell ma sütnöm − mondta anya, amint felszeletelte az utolsó vekni kenyeret.

− Mami, segíthetek? − kérdezte Johanna.

− Igen − mosolygott rá anya.

− Ó, de szuper! Szeretek kenyeret sütni!

Johanna kék szeme csillogott az izgalomtól, amikor végiggondolta, mi mindent tud majd csinálni a tésztából.

− Amíg a malom megőrli a búzát, a többi hozzávalót beletehetjük a keverőgépbe − mondta anya, miközben a konyhapultra helyezte azokat a dolgokat, amelyekre szükségük volt.

Johanna fogott egy kancsót és engedett bele annyi meleg vizet, amennyi éppen kellett. Óvatosan beleöntötte a tálba. Aztán anya segített neki kimérni az olajat, a mézet, a sót és az élesztőt. Anya azt mondta, hogy minden egyes hozzávaló nagyon fontos.

A malom hamarosan végzett a búza őrlésével. Johanna segített a lisztet beleönteni a tálba. Anya bekapcsolta a gépet, Johanna pedig apránként szórt még hozzá lisztet, míg anya nem szólt, hogy most már épp megfelelő lesz a tészta.

Amíg a gép a tésztát dagasztotta, anya odakészítette a kenyérsütő formákat a pultra, Johanna meg hozott egy kis széket, amire ráállhat.

Amikor a tészta készen volt, anya kivette a tálból. Johanna sóvár tekintettel figyelte, hogyan csíp ki anyukája neki egy keveset, hogy játszhasson vele.

− Köszönöm, Anya! − mondta, ahogy elvette a tésztát. Kezei jóval kisebbek voltak, mint anyukájáé, de tudta, hogyan készíthet mindenfélét a tésztájából. Megpaskolta, kinyújtotta, mint egy kötelet és gömbölyűre formázta. Egy kis mennyiséget laposra nyújtott és különböző formákat vágott ki belőle. Nagyon vidám dolog volt a tésztával játszani.

Amikor a veknik készen álltak a sütésre, Johanna finoman a tetejükre tette a különböző alakokat, amiket készített. Úgy néztek ki, mint valami különleges díszítések egy ajándékon. Azután Johanna segített anyukájának óvatosan becsúsztatni a kenyérsütő formákat a sütőbe. A házat kis idő múlva betölti majd a megsült kenyér finom illata. Nyami!

− Johanna, emlékszel még, miket használtunk a kenyerünk elkészítéséhez? − kérdezte anya. És a kis Johanna egyenként elősorolta a hozzávalókat.

− Ügyes vagy! − nyugtázva mosollyal anya a választ, majd feltett Johannának még egy kérdést: − Tud bárki is kenyeret sütni liszt, élesztő és a többi anyag nélkül?

− Nem! − mondta nevetve Johanna. − Szükség van a megfelelő hozzávalókra ahhoz, hogy kenyeret süssünk.

− Emlékszel olyan dologra a világon, ami nem valamiből készült? − kérdezte anya.

Johanna egy kicsit gondolkodott; aztán megrázta a fejét, jelezve, hogy nem.

− Most gondoljunk valami csodálatos dologra! − mondta anya. − Amikor Isten megalkotta e világot, benne a sok csodálatos dolgot, mit használt hozzá?

Johannának eszébe jutott, mit ír a Biblia arról, hogyan teremtette meg Isten a világunkat: − Istennek nem volt szüksége arra, hogy valamit is felhasználjon a világ megteremtéséhez, ugye, Anya?

− Ez így igaz − mondta anya Johannára mosolyogva. − Elképzelni sem tudjuk, milyen csodálatos és hatalmas a mi Istenünk. És el sem tudjuk képzelni, mennyire szeret minket.

− Örülök, hogy Isten ilyen hatalmas és hogy szeret minket − mondta Johanna.

− Én is − értett egyet anya.