Keresztény történet- Imádkozzunk

 Imádkozzunk

“Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”
(Máté 6,7-8)

Gyakran csak annyira van lehetőségünk, hogy rövid imát küldjünk Isten felé, mert munka közben vagyunk, vagy vészhelyzet alakult ki, vagy hirtelen több erőre van szükségünk. Isten meghallgatja a rövid imát, és akarata szerint épp úgy válaszol, mintha hosszan sorolnánk bajainkat. Egyébként tud rólunk mindent, mielőtt kérnénk, mégis kell a lelkünknek és a hitünknek, hogy párbeszédben legyünk Vele.

C. H. Spurgeon szerint a rövid imák épp elég hosszúak.
Erre példa egy régi történet , ami akár valós, akár nem, igazolja a fenti állítást.

A lelkész aggódva fordult az egyházfihoz:
– Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomba, és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni. Próbálja meg egyszer kikérdezni, hogy mit csinál ilyenkor!
Az egyházfi másnap megszólította az öreget:
– Mondja csak, mi indítja magát arra, hogy minden délben a templomba jöjjön?
– Imádkozni szoktam – felelt az ember nyugodtan.
– Ahhoz túl rövid ideig marad. Odamegy az oltárhoz, és azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?
– Így van – válaszolt az öreg – , csakhogy én nem tudok hosszú imákat mondani. Minden délben eljövök, és ezt mondom : “˛˛ Úr Jézus, itt van Simon!” Kicsi ima ez, de úgy érzem, az Úr meghallgatja.
Nem sokkal ezután Simont elütötte egy teherautó, és kórházba került.
A nővér megjegyezte:
– Olyan vidám benyomást kelt mindig, pedig tudom, hogy nagy fájdalmai vannak.
– Hogy is lehetnék másképp, hiszen minden nap kitűnő látogatóm van.- válaszolt Simon.
– Látogatója ? Soha nem látok magánál senkit. Mikor jön az illető ? – ámult a nővér.
– Minden délben ott áll az ágyam lábánál, és szívemmel hallom, ahogy mondja: “˛˛ Simon, itt van Jézus! ”
(Zs)