A csapda
Daudi, a tanganyikai dzsungelkórház gyógyszerésze
megköszörülte a torkát.
"Csak azokat fogja meg a halálos csapda, akik a majombölcsességet nagyra értékelik."
Hallgatói bólintottak. Daudi tovább folytatta elbeszélését.
Perembi, a vadász, csapdát állított fel. Ez a csapda csak egy olajoskanna volt, amelyre felül egy kerek lyukat vágott. Először jó magasan megtöltötte homokkal és kaviccsal, azután egy réteg földimogyorót szórt rá. A kannát az erdőben, a buyufa alá állította, utána nyugodtan elment, távolabb leült az árnyékban, és figyelt.
Hamarosan megjelent Nyaninak, a majomnak nagyszámú rokonsága. A földimogyoró illata csiklandozta orrukat. Egymással fecsegve közeledtek, és Totó, az egyik, odament a kannához, s közelebbről szemügyre vette. Megrázta. Fürkészve benézett a lyukon, azután beleszagolt. Ó, micsoda pompás illat!
Majomesze azt tanácsolta: „Dugd kezedet a lyukba, és a mogyoró a tied." Totó hallgatott erre a tanácsra, és aszerint cselekedett.
Körülnézett, azután villámgyorsan bedugta kezét a kis lyukon, és annyi mogyorót markolt össze, amennyit csak tudott.
Gyorsan ki akarta rántani kezét, de a lyuk pereme fájdalmasan belevágott a csuklójába. Mogyoróval teli ökle nem fért át a nyíláson.
Totó hangosan sivalkodott, és törzsének tagjai vele együtt torkuk szakadtából kiabáltak és visítottak. Különféle majomtanácsokkal látták el őt.
Totó minden erejével küszködött, hogy kiszabadítsa öklét, de hiába volt minden fáradozása, semmire sem jutott.
Perembi, a vadász, nagyon jól kiszámította, mekkorára vágja a lyukat.
De Nyani törzsében nem szokás elereszteni a földimogyorót, amit egyszer megkaparinthattak.
Tviga újból figyelmeztette:
"A mogyoró fogott meg. Ereszd el, és szabad vagy!"
Az árnyékban a vadász csendesen mosolygott magában.
Felemelte a zsákját, megragadta bütykös botját, és lassan elindult a majom felé.
Totó félelmében felborította a tartályt, és egy darabon maga után vonszolta, de a keze még mindig nem szabadult ki.
Nyani és társai nagy kiáltozás közben gyorsan a buyufa legmagasabb ágaira menekültek.
"Engedd el a mogyorókat, és megmenekülsz!"` - kiáltotta ismét Tviga, miközben ő is visszahúzódott.
De a majmok nem szokták elereszteni, amit egyszer megragadtak. (Ilyen a majmok bölcsessége.)
Totó sivalkodott és hátrahajolt, de a csapda fogva tartotta. Perembi, a vadász meglóbálta a botját.
Bumm! Totó elkábult az ütéstől, és hanyatt vágódott. Ujjai elernyedtek, a mogyorók visszahulltak a tartályba, és Totó már a zsákban is volt.
Csapdába esett, mert a saját majombölcsességét követte.
Nagy csend volt a tábortűz körül. Daudi szomorúan csóválta meg a fejét, amikor feltette a kérdést:
"Ki fejti meg a rejtvényemet? Mi ennek a csapdának a neve?"
Csak suttogás hallatszott köröskörül. Aztán megszólalt az egyik:
"A csapda neve: bűn."
Daudi bólintott.
"Valóban, a bűn. A majombölcsesség azért rossz, mert azt képzeli, hogy megszabadulhat ebből a csapdából, miközben olyan dolgokhoz ragaszkodik, amelyek fogságot, végül pedig halált jelentenek. Így mondja a Biblia: »Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.« és »A bűn zsoldja a halál.«"
"Csak azokat fogja meg a halálos csapda, akik a majombölcsességet nagyra értékelik."
Hallgatói bólintottak. Daudi tovább folytatta elbeszélését.
Perembi, a vadász, csapdát állított fel. Ez a csapda csak egy olajoskanna volt, amelyre felül egy kerek lyukat vágott. Először jó magasan megtöltötte homokkal és kaviccsal, azután egy réteg földimogyorót szórt rá. A kannát az erdőben, a buyufa alá állította, utána nyugodtan elment, távolabb leült az árnyékban, és figyelt.
Hamarosan megjelent Nyaninak, a majomnak nagyszámú rokonsága. A földimogyoró illata csiklandozta orrukat. Egymással fecsegve közeledtek, és Totó, az egyik, odament a kannához, s közelebbről szemügyre vette. Megrázta. Fürkészve benézett a lyukon, azután beleszagolt. Ó, micsoda pompás illat!
Majomesze azt tanácsolta: „Dugd kezedet a lyukba, és a mogyoró a tied." Totó hallgatott erre a tanácsra, és aszerint cselekedett.
Körülnézett, azután villámgyorsan bedugta kezét a kis lyukon, és annyi mogyorót markolt össze, amennyit csak tudott.
Gyorsan ki akarta rántani kezét, de a lyuk pereme fájdalmasan belevágott a csuklójába. Mogyoróval teli ökle nem fért át a nyíláson.
Totó hangosan sivalkodott, és törzsének tagjai vele együtt torkuk szakadtából kiabáltak és visítottak. Különféle majomtanácsokkal látták el őt.
Totó minden erejével küszködött, hogy kiszabadítsa öklét, de hiába volt minden fáradozása, semmire sem jutott.
Perembi, a vadász, nagyon jól kiszámította, mekkorára vágja a lyukat.
De Nyani törzsében nem szokás elereszteni a földimogyorót, amit egyszer megkaparinthattak.
Tviga újból figyelmeztette:
"A mogyoró fogott meg. Ereszd el, és szabad vagy!"
Az árnyékban a vadász csendesen mosolygott magában.
Felemelte a zsákját, megragadta bütykös botját, és lassan elindult a majom felé.
Totó félelmében felborította a tartályt, és egy darabon maga után vonszolta, de a keze még mindig nem szabadult ki.
Nyani és társai nagy kiáltozás közben gyorsan a buyufa legmagasabb ágaira menekültek.
"Engedd el a mogyorókat, és megmenekülsz!"` - kiáltotta ismét Tviga, miközben ő is visszahúzódott.
De a majmok nem szokták elereszteni, amit egyszer megragadtak. (Ilyen a majmok bölcsessége.)
Totó sivalkodott és hátrahajolt, de a csapda fogva tartotta. Perembi, a vadász meglóbálta a botját.
Bumm! Totó elkábult az ütéstől, és hanyatt vágódott. Ujjai elernyedtek, a mogyorók visszahulltak a tartályba, és Totó már a zsákban is volt.
Csapdába esett, mert a saját majombölcsességét követte.
Nagy csend volt a tábortűz körül. Daudi szomorúan csóválta meg a fejét, amikor feltette a kérdést:
"Ki fejti meg a rejtvényemet? Mi ennek a csapdának a neve?"
Csak suttogás hallatszott köröskörül. Aztán megszólalt az egyik:
"A csapda neve: bűn."
Daudi bólintott.
"Valóban, a bűn. A majombölcsesség azért rossz, mert azt képzeli, hogy megszabadulhat ebből a csapdából, miközben olyan dolgokhoz ragaszkodik, amelyek fogságot, végül pedig halált jelentenek. Így mondja a Biblia: »Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.« és »A bűn zsoldja a halál.«"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése