Fényed
Mit árt ember nekem,
Hisz Te vagy Istenem
Miért rettegnék,
Hisz a Nap és Hold Tiéd
Miért csüggedjek,
Hisz nagyságod ismerem
Miért adnám fel,
Hisz csak jókat tervezel
E világon sok baj vár ránk
De mindezt legyőzted Te már
Fényed, minden csillgot túlragyog
Szíved, tisztább, mint a fehér hó
Fényed, lelkem betölti erővel,
Hogy Veled járjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése