Kit követünk!
Már Édenben, fűtve vágytól,
elfordultunk hű Atyánktól.
Csábítóra bíztuk magunk,
kényszer futárai vagyunk.
Egyre hajszol, meg ne álljunk,
menny honába, ne találjunk.
Mint egy hajcsár, terel minket,
megfertőzte szíveinket.
Jól megtömte testi vággyal,
fussunk együtt, a világgal.
Önzően, magunknak éljünk,
széles útról, le ne térjünk.
Gazdagságra, rangra törjünk,
szenvedőn: ne könyörüljünk.
Versenypályán, elsők legyünk,
emlegessék hírünk, nevünk.
Szerte járva, szemlélődjünk,
csak lelkünkkel, ne törődjünk.
Élvezzük ki az életet,
ezt a néhány évtizedet.
Mert arasznyi a földi kor,
halál hamar, földre tipor.
Sátán célba, így ér velünk,
vele együtt, mind elveszünk.
Jézus értünk jött a földre,
testruhánk, magára öltve,
győzött: Sátán s halál felett,
ajándékoz új életet
azoknak: kik hisznek benne,
s felszárnyal velük a mennybe.
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése