Fiatalos
erő – istenhitből
2018 - Áhítat, 2018. november 19. hétfő , : Erzsébet, Elizabet névnap van
Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot
kívánok!
Hét témája: Ifjúság
1Sám 17,31–47
Jézusnak adatott minden hatalom. Jézus velünk van. Ha benne maradunk,
hatalma mögöttünk áll.
„Amikor híre ment, hogy mit beszél
Dávid, jelentették Saulnak, ő pedig magához rendelte.Dávid ezt mondta Saulnak:
Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a
filiszteussal. De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy
megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harchoz szokott
ember ifjúkora óta.
Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: úgy jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mivel csúfolta az élő Isten seregét.Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Hát menj, az ÚR legyen veled! És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és megpróbált járni benne, mert nem volt hozzászokva. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem vagyok én ilyenekhez szokva. Le is vetette Dávid ezeket.Kezébe vette hát a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz.
A filiszteus is elindult, egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a pajzshordozója.Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. Ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak!Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál.Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.”
Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: úgy jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok, mivel csúfolta az élő Isten seregét.Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Hát menj, az ÚR legyen veled! És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és megpróbált járni benne, mert nem volt hozzászokva. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem vagyok én ilyenekhez szokva. Le is vetette Dávid ezeket.Kezébe vette hát a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz.
A filiszteus is elindult, egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a pajzshordozója.Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. Ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak!Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál.Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.”
Magyarázat
Tudjuk a fenti ige folytatását: Saul
végül mégis elengedte Dávidot, hogy megvívjon Góliáttal. De miért tette ezt?
Hiszen ez a döntés nem volt kockázatmentes: nemcsak az volt a tét, hogy Dávid
esetleg alulmarad, hanem Góliát kihívása így szólt a héberek felé: „Ha le tud
győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le,
és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk.”
(1Sám 17,9) Még ha Saul Góliátnak ezt a feltételét nem is írta alá formálisan,
Dávid veresége azzal járhatott volna, hogy a filiszteusok egy hitét vesztett
izráeli seregen ütnek rajta.
Dávid már azzal legyűrt egy óriási akadályt, hogy meggyőzte Sault, engedje őt kiállni Góliát ellen. Valami olyan erő ragyogott Dávid körül, ami nem hetvenkedő hetykeségből jött, hanem tisztaságból és alázatból. Nem a saját dicsőségét kereste, hanem Istenét. Milyen támasza volt ennek az erőnek? A korábbi győzelmek tudata. Ha a nyáját oroszlán vagy medve támadta meg, Dávid legyőzte és megölte azt. Akkor is a kötelességét teljesítette, akkor is Isten erejére támaszkodva (1Sám 17,37).
Ha egy csatát Istenben bízva megnyerünk, akkor a következő csatába már ezzel az istentapasztalattal erősebben vághatunk bele.
Dávid már azzal legyűrt egy óriási akadályt, hogy meggyőzte Sault, engedje őt kiállni Góliát ellen. Valami olyan erő ragyogott Dávid körül, ami nem hetvenkedő hetykeségből jött, hanem tisztaságból és alázatból. Nem a saját dicsőségét kereste, hanem Istenét. Milyen támasza volt ennek az erőnek? A korábbi győzelmek tudata. Ha a nyáját oroszlán vagy medve támadta meg, Dávid legyőzte és megölte azt. Akkor is a kötelességét teljesítette, akkor is Isten erejére támaszkodva (1Sám 17,37).
Ha egy csatát Istenben bízva megnyerünk, akkor a következő csatába már ezzel az istentapasztalattal erősebben vághatunk bele.
(Nemeshegyi-Horvát György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése