Miért?...
Miért a kereszt
vállamon,
sorsom miért a
szenvedés?
Miért a tövis utamon
s a rózsa miért oly
kevés?...
Oh, bár ne lenne
keresztem,
bár élnék víg örömöm
között
s gyönyör rózsáit
szerezzem,
hisz lelkem annyit
küzködött!...
De nem, nem!... Ne
legyen így!...
Inkább legyek próbált
arany,
éltem inkább ne
legyen víg,
Visszafojtom
panasz-szavam
s járom tovább a
Golgothát,
csak Krisztust
birhassa lelkem!
Taposva (lépdelve)
áldott nyomdokát,
örömmé válik
keresztem.
BETKÓ ANDRÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése