É J S Z AKA I ÜGY E L E T
–
Itt a fia – mondta a nővér az idős
embernek.
Többször elismételte a
mondatot,
mire a férfi kinyitotta a
szemeit.
Alaposan benyugtatózták
és
csak részben volt eszméleténél az
előző
éjszakai súlyos szívrohama
után.
Halványan ki tudta venni a fia -
talember
körvonalait, aki haditenge -
részeti
egyenruhában álldogált az
ágya
mellett.
Az
idős ember kinyújtotta a kezét. A
tengerész
az öreg erőtlen keze köré
fonta
kérges ujjait, és gyengéden
megszorította.
A nővér széket hozott,
és
a fáradt katona leült az ágy
mellé.
Egész éjszaka ott ült a sápadt
fényben
a kórteremben, fogta az
öregember
kezét, és vigasztalta. A
haldokló
egy szót sem szólt, de
mindvégig
erőtlenül kapaszkodott a
fiatalember
kezébe. Nem törődve az
oxigén
tartály zajával, a többi beteg
nyögéseivel,
az éjszakai személyzet
jövés
- menésével, a tengerész kitar -
tott
az öreg oldalán. Az éjszakás nővér
időnként
bejött ellenőrizni a be -
tegeit,
és mindannyiszor hallotta,
hogy
a katona megnyugtató szavakat
suttog
az idős ember fülébe. Az éjszaka
folyamán
a nővér többször ja -
vasolta
a fiatalembernek, hogy menjen
és
pihenjen egy kicsit, de az
mindannyiszor
visszautasította. Haj -
nal
felé az öreg meghalt. A tenge -
rész
az ágyra fektette a halott kezét,
majd
elindult megkeresni a nővért.
Kivárta,
amíg a nővér elvitte az öre -
get
és elintézte a szükséges teendőket.
Amikor
visszatért, együttérzését
fejezte
ki a katonának, de az félbeszakította.
–
Ki volt ez az ember? –
kérdezte.
A nővér döbbenten felelt:
–
A maga apja.
–
Nem – mondta a fiatalember, soha
életemben
nem láttam.
–
Miért nem szólt, amikor bekísér -
tem
hozzá?
–
Tudtam, hogy tévedés történt,
amikor
családi okra hivatkozva sza -
badságoltak.
Ketten vagyunk ugyanazzal
a
vezetéknévvel, egy városból
jöttünk,
ráadásul még a számunk is
hasonló.
Tévedésből engem küldtek
–
magyarázta a fiatalember. Tudtam,
hogy
szüksége van a fiára, aki nincs
itt.
Láttam, hogy túl beteg ahhoz,
hogy
megismerjen. Amikor észrevettem,
mennyire
vágyik rá, hogy vala -
ki
vele legyen, úgy döntöttem, maradok.
Közreadta
H.A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése