Osztás
Ahányszor a
fülembe cseng,
mint édes,
kísértő zene:
„Nézd,
milyen gazdag a világ! Neked
ez is
hiányzik, az is kellene!”
– s a
szívemben
Visszhangosan
dörömböl valami:
kívánság,
vágyak… hirtelen
elkezdek
akkor – osztani.
Feleletül a
kísértő zenének
minden vélt
hiányt összeszámolok.
Osztóm az
ige,
hogy „Egy a
szükséges dolog!”
És az
eredmény mindig a hálaének.
Van Jézusom!
Megnyílt a mennye felettem!
Semmivé
foszlik hiányok sora.
S indulhatok
tovább elégedetten:
szegény
világnak gazdag vándora.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése