Szólj, Uram!
Mint az ifju Sámuel
egykor, régen
felserkent isteni
szóra lelkesen,
midőn égi hang
rezdült át a légen,
átadta magát Urának
teljesen,
úgy állunk mi is
most, ünnepi csendben,
minden szívet szent
lelkesedés fon át
s minden ifju ajakról
ez ige rebben:
„Szólj Uram... Szavadra
mozdul táborunk,
e kicsiny, de lelkes
és hívő sereg
s mindent, mi miénk,
oltárodra hozunk,
mert ki Néked él,
magáé nem lehet!
Tiéd a szívünk: Téged
szeret hévvel,
Tiéd az erőnk:
teérted síkraszáll,
Tiéd a lényünk,
minden érzeménnyel.
Kincsünk s mindenünk
szolgálatodba áll.
Szólj Uram... Puszta
szavad világot szül
és formál édeni,
csodaszép létet,
használj fe Urunk,
minket is eszközül,
oly boldog lelkünk,
ha szolgálhat Néked!
Építjük mi is, ott,
hol a bűn tanyáz
a Te dicső-szép,
isteni országod,
hogy szünjön a bűn,
nyomor és fájó gyász
s hozzunk a földre
mennyei világot!
Szólj Uram... Megyünk
mi lelkesült szívvel
égi Mesterünk,
Vezérünk utánad,
nem tétováz egy sem,
kit szavad hív el
s kire dicső lényed
ihlete árad.
Ajkunk Téged hív, a
keblünk vágyva vár,
jöjj Urunk, jöjj!!
Hasson át minket lényed,
óh, hiszen ki Téged a
keblébe zár,
zengi boldogan:
„Véled szép az élet!“
Szólj Uram... Lelkünk
szavadat már hallja,
Te vársz reánk,
tettre hívod seregünk,
ó nézd és halld: itt
minden hű szív vallja:
„Krisztusért harcolni
mi mind elmegyünk!“
Óh nézd: szent tűz
lángol ifju szívünkben,
Te csak szólj nekünk
s bármerre visz utunk,
Néked, érted élünk
minden percünkben,
mert szeretünk Téged,
drága Krisztusunk!
BETKÓ ANDRÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése