Uram tisztíts meg!...
És jött a beteg.
Kínzó bélpoklosság
sorvasztá
testét-lelkét bős-szegénynek,
elvesztette a léthez
minden jussát,
messze riadtak tőle a
remények.
De most új tűz
csillan meg két szemében,
új vágytól dobban meg
az elbágyadt szív
s a lemondás hideg
kőkriptájából
halott reményeket új
életre hív.
Térdreesett Előtte,
Jézus előtt,
kitől gyógyító
hatalom áradott,
esdekelt kérőn;
ajkára szavakat
az újra fellobbant
életvágy adott.
Térdreesett Előtte, Jézus
előtt
s az élet, mit eddig
gyászban tengetett,
új, boldog fényben
csillant meg álmában,
midőn szólt: „Uram,
tisztíts meg engemet!“
És nem álom, nem
ábránd ime többé
minden jó, minden
szép, mint eddig hitte,
sorvasztó betegség új
reményeit
lemondás sírjába
rabul már nem vitte.
Megtisztult. Jézus
megtörte bilincsét,
az élet mosolyogva
hívja, várja
és ő indul, megy,
nézzétek, hogy ujjong!
Gyötrő bélpoklosság
útját nem állja.
És jöttem én... A bűn
bús nyomorékja,
kit emésztett, mart
önön gonoszsága,
vad szenvedélyek
tüzében hervadt el
éltem dísze, minden
virágszála.
Rab voltam. Ifju
lelkem bilincsek közt
tespedett, halódott,
bún-iga alatt,
epedve vágyódott
megváltás után,
hody szabad lehessen,
tiszta és szabad.
S térdreestem
Előtte... Jézus előtt,
ott, a golgotai
kereszt tövében,
Hol irgalmát láttam,
végtelen kegyét,
szánalom fénylett
jóságos szemében.
Oh Uram! Jöttem én, a
búnös, nyomorult,
üldöz a bűn, ah,
sorvadásba kerget,
Jézusom, könyörgök,
óh tisztíts meg engem,
megváltást lelkem
csak véredben nyerhet!...
...S aztán egy
fénysugár
– Isteni hatalom –
Hatolt a szívembe
a bűn-éjen át
és megtisztult lelkem
szabadulást nyerten,
ujjongó örömmel
áldja orvosát!
BETKÓ ANDRÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése