Intelek téged...
Hallottam,
testvér, panaszodat,
átkoztad
nyomorúlt sorsodat,
mely
jutott földi részedül.
Mondád:
miért tűrni, szenvedni,
szegénységben
nyögni, senyvedni,
míg
más bő jóban részesül?
Vágytál
több földi jót, jobb helyzetet,
élvezni
csak édes kelyheket,
a
keserűt ürítse más! –
Lépteid
e vágyban születtek
s
te nem kérdéd, hogy egy-egy tetted
sírt
az erénynek nem-e ás?
Jaj,
testvér, vigyázz, vigyázz nagyon,
ne
szédítsen földi kincs, vagyon
a
bűnfertőbe tégedet!
Nézd
csak a Mestert, oh, nézzed Őt,
testvérem!
állj meg a vész előtt
és
fordítsd vissza léptedet!
Ne
légy a mammon koldús rabja,
szebb,
jobb sorsodat nem ez adja,
oh
nem! Hidd; nem üdvadó ez!
mert
nem sorsodnak, helyzetednek,
hanem
néked
kell
jobbnak lenned
s
meglásd testvér, minden jobb lesz!
BETKÓ ANDRÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése