A z ó r á s mű h e l y b e n
Egy órásműhelyben a
polcra tettek
egy éppen elkészült
kis órát. Ott állt
két idősebb óra
között, amelyek
buzgón ketyegték
másodperceiket.
– Úgy, most tehát
rajtad a sor –
mondta az egyik a
kettő közül.
– Sajnállak! Most
ugyan vidám
vagy, de várj csak,
majd ha egy év -
ben több mint 31
milliószor ketyegsz, akkor erőd végén leszel.
– Micsoda, 31
milliószor ketyegni!
– kiáltotta ijedten
az újonnan jött.
– Arra sosem volnék
képes! – és
kétségbeesésében
azonnal meg is
állt. Ekkor beleszólt
a beszélgetésbe a másik óra:
– Te buta jószág,
minek hallgatsz
ilyen szóbeszédre?
Nincs semmi baj.
Egyszerre mindig csak
egyet kell
ketyegned. Próbáld
meg újra, ugye,
ez nem is nehéz? És
most még
egyet, ezt is
ugyanolyan könnyen, és
most csak így mindig
tovább.
– Ó, hát ez egyenként
nem is nehéz!
Akkor újra kezdem! –
kiáltott megkönnyebbülve
az új óra.
Összeszedte
magát, és bátran
ketyegett tovább,
egyszerre mindig csak
egyet. Nem
számolta sem a
napokat, sem a hónapokat,
de az év végére 31
milliót
ketyegett, és szinte
észre sem vette.
Bár csak mi,
keresztények is csak
egyik
másodpercet a másik után
vennénk, és
nem az egész évet egyszerre!
Az ÚR
imádságában a
„mindennapi”
szükségekről van
szó (Máté
6:11). „Ne aggódjatok
tehát a
holnapért, mert a holnap
majd aggódik
magáért: elég minden
napnak a
maga baja.” –
mondja az ÚR
(Máté 6:34). És ez
az ígéret
négyezer év után is érvé -
nyes:
„...élteden át tartson erőd!”
(5.Mózes
33:25)
Közreadta
H.A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése