ZÁKEUS
Látni akarta!... Szólani hozzá,
Közelébe menni? ... ó, dehogy is mert.
Érezte, tudta, látni is elég,
Ha szívvel nézi az áldott Mestert.
Érezte: kicsiny, por, semmi Hozzá,
De egy tekintet égig emeli,
Mert szomjas lelke az élő hitnek
Izzó tüzével színültig teli.
Tudta: hogy nem kell hazug bókoknak
Cifra rongyába bujtatni szavát.
Elég, ha látja az égi Mester
Békét sugárzó isteni arcát.
Az üdvösséghez pillanat elég!
Minden kincs érte mégis oly kevés.
De minden kincsnél gazdagabb a perc,
Ha Isten szeme reád visszanéz.
Zákeus!... Hol van a földi vagyon,
Amit gyűjtöttél? ... Semmi maradt.
De hogy az Úrra vártál egykoron...
Örökké fénylik az a pillanat!
Hol van a nagyok zsíros portája? !
Dicsőség, bőség, hatalom, vagyon!
Évezredeknek kapzsi szolgái
Mennyi könnyet s vért hullattak azon!?
De tőled senki el nem vehette
A rád sugárzott égi glóriát,
Hogy vártad, vártad, vendégül láttad
Isten egyszülött szent Fiát.
Kirjákné
Kovács Emma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése