Keresztény vers- Gyalogút

Gyalogút

 

Az országút köves, kemény

s nyüzsgő Bábelbe ér,

beszennyezi kátrány, olaj,

sebes lábból a vér,

benzinbűz száll felette, és

száguld rajta a vas.

Csupa sietés, forgalom,

ha száraz, ha havas.

Mint hivatal, gyár, börze, vagy

börtön, olyan rideg,

jajongnak, sírnak drótjai,

mint sajgó idegek.

Virága bús, két oldalán

csak por fészkel a lombban.

Elfárad, aki rajta jár,

mint taposómalomban.

 

Ó, kedves, vidám gyalogút,

én csak téged szeretlek:

madár dalol, ragyog a nap

vígan, tisztán feletted,

harmatosan hajlik föléd

virág, lomb, fű, kalász,

sebes lábú vándoroknak

útifüvet kínálsz,

ott kanyarogsz, hol zsong, dalol

a rét, erdő, berek,

utasaid hangyák, csigák

és békés emberek.

Kertek alatt, vetésen át,

kis patakok felett

futsz fürgén. Hiszem: mennybe is

csak gyalogút vezet!

 

Az országút száraz, rideg,

mint akta-emberek,

te kanyargós vagy, mint a fütty

s vidám, mint a gyerek!

Madár dalol, ragyog a nap,

boldog lomb ring feletted,

- ó, kedves, vidám gyalogút,

én csak téged szeretlek!

Bódás János