Soha ne mondd
Itt leszek minden
éjen és hajnalon,
Látod, magam vagyok
a nyugalom.
Soha ne mondd,
szenvedés az Élet,
Amíg mélységében
meg nem éled.
Csüggedsz, mert
kudarc ért utadon,
Sorsodtól hibáidért
ez hát a jutalom.
Ne mondd soha,
Neked úgysem sikerül,
Vihar után az Ég is
mindig kiderül.
Soha ne mondd,
szélmalom csak a harc,
Lehull az álca,
alatta szenvtelen az arc.
Szerencséd, ha
rendre, sorra elkerül,
Engedd el lelked
mélyen ott, legbelül.
Soha ne mondjon
hazug szót a szád,
Ember vagy, Neked
is lehet hibád.
Soha-soha ne
szeress csak félig,
Amit elkezdtél,
vidd becsülettel végig.
Soha ne fürkészd,
mit a lepel eltakar,
Te is ember vagy,
ki néha sokat akar.
Ne mondd ki a szót,
ha a düh elragad,
Kínzó szavak Téged
is megfojtanak.
Ahogy jéghegy
sodortatja magát az árral,
Sodorjon a sors,
hogy a bajból kilábalj.
Életedre fény,
jószerencse köszöntsön,
Néked jólét, siker
mindig előre köszönjön!
Én mindig itt leszek, tőlem bármit kérhetsz,
De azt soha, hogy mások felett ítélkezz.
Ne kérdezd, hibáidért mi lesz büntetésed,
Majd az égben, öröklétben ítéltetik vétked!
Vona Erzsébet
Cecilia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése