Keresztény vers- Jónás és Krisztus között

Jónás és Krisztus között

- Jó volna menekülni,
- Uram, oly rémítő a küldetés...
Gyönge a szó, s halló fül oly kevés.
Olyan távolról zeng az angyalének,
s üvölteni is oly kár Ninivének...
- Uram én nem hallgatok a Te szódra!
Társis felé szállt Jónás is hajóra...

- Jó lett volna futni,
amikor Atyám földre küldött - érted,
mert égig hatott immár a te vétked!
Érted hullottam poklok tárt ölére,
hogy ott mossalak véremmel fehérre.
S remegve tudtam, közel az az óra...
- de rád tekintettem, s hallgattam a szóra.

- Küldj Uram, Ninivébe!
Ha szerelmed rajtam könyörülni kész volt,
Ninive felett is kitárul az égbolt.
Harsogva kiáltom ezer éjszakán át:
Nem akarod, Isten, a bűnös halálát!
Tudom, süket fülek meghallják igédet,
S hozsánnát zeng néma ajka Ninivének.
Siklós József