A keveset is áldd meg, Jézusom
Amit
én tudok Rólad, még nagyon kevés...
Terített
asztalodon csak morzsa-szedegetés.
Szabad
szemmel a déli napba nézés,
S
titkaid erdőjében ösvénykeresés.
Amit
én tudok Terólad, nagyon kevés.
Még
nem hitalap...Hajszált eresztő gyökér,
Ami,
ha majd megszentelt talajodba ér:
Akaratod
szerint nő, lombosodik, él.
És
akkor...Ha megértem, élem igédet...
Rügybe
fakasztod gyermeki hitemet.
S
harmatként szórod rá békességedet.
Mindezt
kegyelemből...Mert szeretsz engemet.
Hajolj
le hát hozzám. Nyisd ki szirmaimat,
Hogy
be tudjam fogadni áldásaidat.
S
ne csak kérjem. Értsem is csodáidat.
A
legnagyobbat..., hogy hallod imáimat.
1972.
05. 20.
- Tamaska Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése